Irodalmi Szemle, 2004

2004/1 - Tőzsér Árpád versei (Csapda Odüsszeusznak, Trója falai alatt, Palamédész a megkövezése előtt, Euphorboszról egyébként azt beszélik, Prótesziláosz)

Tőzsér Árpád

Csapda Odüsszeusznak

Odüsszeusz nem hajlandó hadba vonulni Trója ellen.

Őrültnek teteti magát. Mikor a hadakat toborzó Agamemnónék rátalálnak, parasztnak öltözve szántja a földjét, ekéjét egy ökör s egy szamár húzza, az egyik előre, a másik hátra, ő pedig sót vet a barázdákba. De Palamédész, a tudós káriai hérosz, Agamemnón kísérő társa még Odüsszeusznál is agyafúrtabb. Kifejti: Odüsszeusz azért nem akar hadba vonulni, mert életét védi. S aki az életét védi, az nem lehet őrült. Odüsszeusznak pontosan azért kell hadba vonulnia, amiért nem akar hadba vonulni.

Agamemnón szerfölött elégedett.

Hangosan dicséri Palamédész fényes elméjét.

Trója falai alatt

Az ágy-sírokban csupa elpuhult akháj, fölöttük fekete özvegyek, amazonok. Mellszorítóikat a szárítókötélen halott szelek hűtik laposra, lábuk között piros intim heveder,

s nyílnak éhes ősüregei Tainarosznak.

De Akhileusz még bömböl, harcol, büntet: miután Pentheszileiát, a gyönyörű hadvezérnőt párviadalban halára döfi, reáborul, s duzzadó dárdájával általveri az alsó torkát is -