Irodalmi Szemle, 2004
2004/11 - Deák Katalin: Franz Kafka a cseh irodalomban (1) (tanulmány)
Deák Katalin* Franz Kafka a cseh irodalomban Kafka Prágája - Prága Kafkája „ Hitler előtt, kb. 45-ben (a századfordulón) a világ megérett arra, hogy Franz Kafka megtelepedjék benne. H. u. 45-ben, azaz ma, érdemes megkeresni, és leltár alá vonni ennek a sovány, fekete mutánsnak a fészkét. Ahhoz, hogy ezt a bizonyos „fészket” megtaláljuk, térben Prágába, időben pedig a már kijelölt századfordulóra kell képzeletbeli utazást tennünk. A megadott koordinátákat követve az Osztrák-Magyar Monarchiában találjuk magunkat, amelynek természetesen Csehország is része volt. Prága lakossága ebben az időszakban (is) három etnikai-vallási csoportból tevődött össze: a csehekéből, a németekéből, illetőleg a zsidókéból. A helyzet persze korántsem volt olyan egyszerű, amilyennek első pillantásra tűnhet. A csehek érthető módon kezdettől fogva tiltakoztak a németek jelenléte ellen, a németeknek pedig meg kellett küzdeniük kisebbségi létükkel. A legnehezebb helyzetben mégis a zsidóság volt. Bár a zsidó közösség már a tizedik századtól a város lakosságának részét alkotta, a másik két nemzettel való együttélésük mindig is problémát jelentett. Mivel vallásuk és törvényeik szigorúan tiltották a keresztényekkel való érintkezést, valamint a nem zsidó közösségek részéről is különféle retorzióknak voltak kitéve, Európa más városaihoz hasonlóan Prágában is fokozatosan arra kényszerültek, hogy elszigetelődjenek a többségi csoporttól. A tizennyolcadik század végén aztán lehetőségük nyílott arra, hogy a prágai németség részévé váljanak, méghozzá asszimiláció útján. Ez azt jelentette a számukra, hogy nyelvileg és kulturálisan is alkalmazkodniuk, akklimatizálódniuk kellett a német ajkú lakossághoz. Az asszimiláció valójában két irányban zajlott: a zsidók kisebbik része ugyanis a csehekhez, többségük viszont a németekhez „csatlakozott”. A német kisebbséghez való asszimilálódás pedig újabb negatívumot vont maga után, mégpedig a csehek növekvő antiszemitizmusát. A tizenkilencedik század közepe táján újabb változás állt be Európában a zsidósággal szembeni attitűdök tekintetében. Az antiszemitizmus új alapokra helyeződött, és már nem (csupán) vallási, hanem faji megkülönböztetést (is) jelentett. A prágai zsidóság szemében ezért egyértelműen a németeket terhelte a felelősség, * Deák Katalin Ipolynyéken született, a közelmúltban az ELTE-n védte meg diplomamunkáját Talamonról, illetve a Kafka-hatásokról a cseh és a (cseh)szlovákiai magyar irodalom vonatkozásában. Témavezetője: Schein Gábor volt. A szakdolgozat egy fejezetét közöljük.
