Irodalmi Szemle, 2004
2004/10 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: A szervezkedő felvidéki magyar pedagógustársadalom (4) (tanulmány)
MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM leménye szerint ez az emlékirat egyik legnagyobb pozitívuma. „Mert miről is van szó a nemzetiségi reform megalkotásánál?” - tette fel a szónoki kérdést a szerkesztő. „Arról, hogy egyrészt az engedékenység túlzott érvényesülésével ne veszélyeztesse az állam a maga szuverenitását, másrészt pedig a biztosított jogok valóban kielégítsék a nemzetiségeket. Nos, a magyar tanítóság követelései - amelynek öntudatosságáról és gerincességéről a legszélesebb magyar nyilvánosság is elismeréssel nyilatkozott - a józan ítélet szerint, maradéktalanul megvalósíthatók államunk jelenlegi alkotmányának határain belül.”25 Sziklay Ferenc, az Egyesült Magyar Párt Kultúrreferátusának vezetője a Tanítóegyesület memorandumának közzététele után ugyancsak elismerő szavakkal értékelte azt a gigászi munkát és küzdelmet, amelyet ez a pedagógusszervezet már csaknem két évtizede folytat a magyar tanítóság, valamint az egész felvidéki magyar oktatásügy érdekében. Szerinte a Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesület „a legpontosabban, legeredményesebben működő magyar szervezetünk”. A Magyar Tanítót „mintaszerűen szerkesztett pedagógiai szaklap” jelzővel látta el, a Magyar Tanítók Szövetkezeti Könyvesboltját Galántán pedig olyan gazdasági vállalkozásnak nevezte, amely „példát mutathat más testületeknek”. Sziklay elismerő szavai a Tanítóegyesület memorandumának hatására szinte kiapadhatatlanul folytak a Prágai Magyar Hírlap hasábjain megjelent vezércikkéből. „Az egymástól elszigetelten, kereken hétszázötven, apróbb-nagyobb magyar falu tanítói, akik külön-külön teljesen ki lehetnek szolgáltatva a meg nem értésnek vagy türelmetlenségnek, a SzÁMTE által lesznek egységgé, szellemi fronttá, kollektív erővé” - írta lelkesedve a Kultúrreferátus vezetője az Egyesült Magyar Párt központi napilapjában. „A SzÁMTE által minden tanító lelkében kifejlődött közösségtudat ma férfias nyíltsággal, elszántan ki mer állni a fórumra, s a mintegy másfélezer főnyi hatalmas tömeg meg meri mondani, mi a feltétele »a szlovákiai magyar kultúra békés fejlődésének, s a magyar kultúra hivatásos munkásai, a magyar tanítóság lelki megnyugvásának«. - Színt mer ma vallani, hogy biztosítani kívánja »a Szlovákiában élő magyar nemzetiség nyugodt és békés fejlődését és az itt élő más nemzetiségekkel való harmonikus együttélést«, mert »ez a mai rendkívül komoly és sorsdöntő időben elsőrendű államérdek«.”26 * * * Az 1938. év őszén lezajlott történelmi folyamatok azonban időszerűtlenné tették a Tanítóegyesület nyáron közzétett 26 pontjának teljesítését a csehszlovák államhatalom részéről. A nemzetiségi statútumról folyó tárgyalások is fölöslegesekké váltak, mivel ekkor már aránylag előrehaladott állapotban volt a művileg létrehozott Csehszlovák Köztársaság régen esedékes és törvényszerű agóniája. Persze 1938 szeptemberében még annak rendje és módja szerint elkezdődött a köztársaság megalakulása utáni huszadik tanév, mindenki érezte azonban a közelgő nagy történelmi átalakulás előszelét. „Húsz év óta az itteni magyar népiskolák legelső feladata, hogy a kisebbsé
