Irodalmi Szemle, 2004
2004/10 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: A szervezkedő felvidéki magyar pedagógustársadalom (4) (tanulmány)
MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM POPÉLY GYULA A szervezkedő felvidéki magyar pedagógustársadalom (4) d) A harmincas évek Csehszlovákiájában Amíg a Magyar Tanügy a harmincas évek elején - fulladozva bár, de még ereje végső megfeszítésével is — részben kormánytámogató, részben baloldali és osztályharcos vizeken evezett, a Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesület pályája szépen ívelt fölfelé. Az ún. „haladók”, a „progresszívak” hangzatos, de tartalom nélküli szólamai miben sem befolyásolták a Tanítóegyesület működésének irányvonalát. Bizonyos belső változások az idő múlásával azonban a már tíz éve működő Tanítóegyesület kebelén belül is megfigyelhetők voltak. Ez mindenek előtt abban nyilvánult meg, hogy 1932-től a Magyar Tanító egyre merészebb hangvételű folyóirattá vált, miközben szakmai színvonala is növekedőben volt. Ez leginkább annak volt köszönhető, hogy a Tanegyesület 1931. november 21 -ei kassai központi gyűlésén a leköszönt Banai Tóth Pál helyett az agilis Boross Bélát jelölték a lap főszerkesztői posztjára.1 Az 1932. év januárjától valóban az új főszerkesztő állt a Tanegyesület folyóirata élén. Boross Béla szerkesztésében a Magyar Tanító vitathatatlanul merészebb és „politikusabb” folyóirattá vált, mindazonáltal hangzatosai! deklarálta „politika- mentességét”. A lap igyekezett minden vonatkozásban kidomborítani a magyar tanítóság pótolhatatlan szerepét a kisebbségi életben. Ezen igyekezete közben azonban minduntalan hivatkozott a Tanítóegyesület és annak folyóirata törvénytiszteletére. Mégis leginkább a felvidéki magyar tanítóságra háruló missziós nemzetmentő feladatok vállalásának erkölcsi kötelességtudatát erősítette. „A magyar tanítónak a kisebbségi magyarság általános politikai, kulturális és gazdasági helyzetét tekintve fontos missziója van” - fejtegette például Boross főszerkesztő a Magyar Tanítóban 1933 januárjában. „A szlovenszkói magyar tanító, lapunk és egyesületünk égisze alatt nem fejthet ki úgynevezett »politikai« tevékenységet, de ilyen idézőjeles gyakorlatot az egyesületen kívüli életben sem tanácsos és nem is érdemes folytatnia. Mindamellett nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy köztársaságunkban a magyar tanítóság képviseli azt a társadalmi réteget, mely ész
