Irodalmi Szemle, 2004
2004/10 - L. Erdélyi Margit: A gondolat szabadsága és veszedelmei drámában (tanulmány)
A gondolat szabadsága és veszedelmei drámában kedni, gyakran nem lehet ura önnön elképzeléseinek. A hatalom uraként, az aktuális politika diktátuma alapján olyan döntésekre is kényszerül, amelyeket magánemberként nem fogadna el. A drámai történések előrehaladása, a két hős vitája meggyőz bennünket arról, hogy Kálvin a történelmi szerepnek kíván megfelelni. A választott profil, a nagy Reformer maszkja egyre inkább eltakarja emberi arcát, felerősíti célratörő magatartását s egyben sekélyesíti érzelemvilágát. Ezt a folyamatot még a tiszta jellemű, szeretett Ideiette sem tudja megállítani. Kálvin már a kezdetektől tisztában van saját nagyságával, saját lehetőségeivel. Keménységét, pragmatizmusát az az egyértelmű meggyőződés diktálja, miszerint neki van igaza, miszerint az ő útja a járható út, miszerint a részdolgokat föl lehet és kell áldozni a nagy egész érdekében. Az Istenhez és a hithez való viszonya is eltérő Szervététől. Elvei sorában olykor a külsőségek vigyázása, a látszat megőrzése, de legfőképpen az óvatos körültekintés és a ráció méltósága dominál. Copus beszédének megírásakor a várható hatás miatt már előre megfogalmazta tiltakozásait is, tudván, hogy az inkvizíció a gondolatbeli árnyalatokat jobban bünteti, mint a rablógyilkosságot. A későbbi politikai helyzetekben, Genf uraként, tudatosan készül minden lépésre, a- mely előreviszi a reformáció ügyét. A rend és a szabályok híve, s nem véletlenszerűen válogatja meg és fogadja fel munkatársait, illetve segítőtársait, akik - s lehet, hogy őt ez sem éri meglepetésként - tetteikben függetlenítik magukat tőle, s az ő beleegyezése nélkül is drasztikusan végrehajtják a korabeli szellemi dogmák és saját érdekeik diktátumát. Szervét egyedül van, nincs felesége, nincsenek gyermekei, ennek ellenére intenzív érzelmi életet él. Nőideálja nem más mint a királynő, Navarrai Margit, akivel csak álmában találkozik. Képzelete messze kiemeli őt a valóságból. Álmaiban hol boldog, mert szerelmes és tudós felfedező, hol iszonyodik, mert máglyahalálban látja magát. Igazi énje vágyaiban, képzelőerejében, tiszta érzelmeiben s világos gondolkodásában tükröződik. Támogatói alig akadnak, s ezek is főleg nők - Ideiette, Veronika - a tolerancia, az érzelmek, a szókimondás megtestesítői, s miután megismerik Szervét elveit, a perrinisták is. A szabadság, a nyitott szellemiség, a szólásszabadság megszállottja e főhős. Orvos és kutató létére nemcsak a való világ, hanem a transzcendencia sem hagyja nyugton. Tisztában van a gondolkodás veszélyeivel, az eltévelyedés lehetőségeivel, de nem adja fel. Személyisége a humánum minden bonyolultságát demonstrálja, hozzávéve a misztikum szféráit is. Emberi gyengeségeit is felvállalja, bevallja félelmeit, retteg attól, hogy ha megkínozzák, képtelen lesz helytállni. Csalafintaságra is képes volna a „menteni a menthetőt” jegyében, mégsem gondoljuk őt erkölcstelennek. Idealista, életénél is fontosabbnak tartja a „magzatának”, könyvének megmaradását: a tiszta, ellenző nélküli gondolkodás érvényét, a lehetőség megmaradását. Kettejük vitájának elhalasztását kéri, s azt is, hogy tűnjenek el Kálvin közeléből a poroszlók, zárják ki a fizikai erőszak lehetőségét. Egyetlen társ létezik számára a szellemi vitában, s az Kálvin, másokat nem tart megfelelő szintű partnernek. Irtózik a Fárel-féle agresszív, üvöltő
