Irodalmi Szemle, 2004
2004/10 - Kulcsár Ferenc versei (Bede Viktor esete Vlagyimir Iljiccsel, A Nobel fiú esete Bertha Kinskyvel)
Kulcsár Ferenc versei Hát nem furcsa? Ráadásul hátborzongató is, hiszen Vlagyimir Iljics így kezdi mondatát: Látom... Dodonai jós lett volna, orákulum, Nostradamus-fajzat vagy próféta? Esetleg osztatlan, mint Isten, akinek tudása független az elkövetkezőktől? Titok. Annál is inkább, mert most 2003-at jegyez a naptár, s leteltével az Iljics jósolta száz évnek, ki tudja még, ajjaj, micsoda lesz itten, mily csuda dolgokat fundál ki az Isten! A Nobel fiú esete Bertha Kinskyvel Emanuel Nobelius, bizonyára nevének - Velünk az Isten! - sugallatára, kétszáz évvel ezelőtt költözött Angliából Svédországba. Caroline Andriette, Emanuel Nobelius bájos felesége - na és hát az egek - négy gyermekkel ajándékozza meg, közöttük a harmadikkal, Alfreddel, örvendezve Emanuel a mennyei sereggel. A harmadik fiú, a majdnem a legkisebb, mint a félmesében, kilencéves éppen, amikor- újracsak az atya nevének sugallatára - átvergődik a család Szentpétervárra. A torpedókkal és aknákkal bíbelődő papa Oroszhonban hadigyárat alapít, csodaszereivel segítve a „krimit”, a dicsőséges és furfangos háborút, a krimit... Alfréd pedig, a harmadik, a jó fejű és beteges gyerek, kerül, amibe kerül, tizenhét évesen a korlátlan lehetőségek, pontosabban a korlátolt eshetőségek hazájába kerül. Mindhiába, hiába, két év múltán visszakényszerül Európába, az öreg kontinensre, s Franzensbadban lesz a fürdő páciense, kúráltatva kóros nyavalyáit - készülve, hogy megtegye, amit atyja áhít. Az orvoslások után tehát Pétervárott találja megintelen magát- így döntöttek a bájos moirák -, s III. Napóleon közbenjárására százezer aranyfrank kerül tarsolyába, explodálószerek kifundálására. Alfrednek, mint a mesében, szerencséje van, egy szép napon megpillantja: a nitroglicerint a kovaföld beszippantja. így születik meg
