Irodalmi Szemle, 2003
2003/2 - TALLÓZÓ - Végh Balázs Béla: Az erdélyi magyar gyermekirodalom vizsgálata (1990—2001)
TALLÓZÓ szerves része az egyetemes irodalomnak, és megvan a saját - értékőrző képessége. Szatmárnémetiben például két alkalommal is szerepelt gyermekirodalmi előadás irodalmi évfordulókon. 2000. május 19-én és 20-án a Páskándi Géza-emlékünnepségen Komáromy Sándor sárospataki irodalomtörténész Páskándi Géza gyermekverseinek világáról értekezett. Majd 2001. október 26-án és 27-én Végh Balázs Béla, szatmárnémeti főiskolai tanár a Szilágyi Domokos- napokon a költő gyermekirodalmi tevékenységéről beszélt. Ismert gyermekirodalmi folyóiratainkon (Szivárvány; Kispajtás, Napsugár, Cimbora) kívül a napilapok is közölnek hetente vagy kéthetente úgynevezett „gyermekoldalakat”, ezek az összeállítások gyermekirodalmi szövegeket is tartalmaznak. Ehhez képest nagyon kevés szakirodalmat (recenziót, esszét, tanulmányt) olvashatunk a gyermekirodalomról a szépirodalmi folyóiratokban. A vizsgált időszakban mindössze négy ilyen jellegű szöveget találtam a kolozsvári Helikonban-. Szentgyörgyi Georgina Fodor Sándor Csipikéjéről, Balázs Imre József Hervay Gizella Kobakjáról írt esszét, Végh Balázs Béla pedig könyvismertetőt közölt Kovács András Ferenc verseskönyvéről és egy tanulmányt Szilágyi Domokos gyermekirodalmi életművéről. Erdélyi magyar színházaink 1990 után kedvelték meg igazán a gyermek- irodalmat, illetve ennek az irodalomnak a dramatizált változatát. Repertoárjuk törzsanyaga főleg világirodalmi és magyarországi gyermekirodalmi alkotásokból áll, a hazai szerzők közül Fodor Sándor és meseregényéből készült Csipikéjé a legnépszerűbb, volt olyan évad, hogy két-három színház is műsorra tűzte. A korszak gyermekelőadásairól szakdolgozatok is készültek: Horváth Regina, a kolozsvári egyetem dramaturgia szakos végzős hallgatója az erdélyi gyermekszínház helyzetét vizsgálta meg 1998-ban. Papp Mónika, a szatmárnémeti tanítóképző végzőse pedig a Harag György Társulat gyermekirodalmi repertoárjának 1991 és 2001 közé eső évtizedét vette számba. Hazai magyar nyelvű egyetemi szintű képzésünkben viszonylag új, háromnégy éves fejlemény a főiskolai óvónő- és tanítóképzés. A Babes-Bolyai Tudományegyetem Lélektan és Neveléstudományi Karának keretében hat erdélyi városban indult főiskolai képzés: Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Kézdivásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Szatmárnémetiben és Nagyenyeden. Nagyváradon korábban a Partiumi Keresztény Egyetemen, jelenleg pedig az állami egyetemen képeznek magyar nyelven óvónőket és tanítókat. A főiskolák tantervében két félévben alaptantárgyként szerepel a gyermek- irodalom, egy-egy félév jut a magyar és az egyetemes változatára. A heti egy óra előadás és egy óra szeminárium csupán arra elég, hogy a hallgatók egyfajta bevezetést kapjanak a tantárgyba, sokszor a jelentősebb műveknek és műfajoknak is csak az említés szintjén jut hely és idő. Ennél lényegesebb azonban az, hogy végre nálunk lehetőség nyílt a gyermekirodalom magasabb szintű ismertetésére és megismerésére. Természetesen ennek a tananyagnak része az erdélyi magyar gyermekirodalom is, államvizsga és fokozati dolgozat választható témájaként. A szatmárnémeti főiskola első végzős évfolyamából az alábbi diákok választottak témát ebből az irodalomból: Sterk Éva Szilágyi Domokos a magyar gyermekirodalomban és Kovács Jácint Kányádi Sándor gyermekversei címmel.
