Irodalmi Szemle, 2003
2003/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Fónod Zoltán: „A gondolat is olyan mint a madár, seregben szárnyal szépen...” Szőke József születésnapjára
„A gondolat is olyan mint a madár, seregben szárnyal szépen...” Beszélgetés Szőke Józseffel 75. születésnapja alkalmából • Jók voltak hozzád az istenek: szüret táján születtél. Múzsa és a hegy leve szövetségeseid vagy ellenségeid voltak? Úgy is kérdezhetném, hogy nóta volt/van- e a borban vagy a vitakedvedet szabadítja el?- Valóban kegyesek voltak hozzám az istenek. Borivó emberek közt, szüret idején születtem a Nyitra folyó mentén, Nagykéren. Ráadásul búcsú napján, falum legnagyobb ünnepén, amikor két napig tart az eszem-iszom, szól a nóta, plafont emelget a jókedv. Nem részletezem. A múzsák italáról, a borról se tudnék olyasmit mondani, amit Krúdy Gyula már el ne mondott volna, avagy az őt megidéző Márai Sándor meseregénye a délibábos színeivel meg nem jelenít. Az én koromban már csak tiszta fejjel lehetett veszedelmek nélkül írni. A bor a barátság melegét árasztotta ránk vitáinkban; a jó öreg Zapletál bácsi és neje irodalmi klubjában, a Grand, a Luxor és a Krímmé vedlett Boros Kávéházakban. Oda hordtuk életünk kételyeit, hogy egymást bátorítva vitáinkban megbizonyosodjunk. Ilyenkor a bor, a sör nem csupán tüzet csiholt, de az új gondolatoknak is kaput nyitott. Ilyenkor éreztük leginkább, hogy a gondolat is olyan, mint a madár, seregben szárnyal szépen, s ír új „betűt” az égre. Igaz, a seregben röpködő madár a figyelő szemet is jobban vonzza. Mi is valahogy így jártunk. A szomszédos asztaloknál mind gyakrabban jelentek meg az „őrzőangyalkáink”, hogy vitáinkról, terveinkről hírt vigyenek a pozsonyi Fehér Házba, avagy a „Februárkára” cipelve „óvjanak” bennünket merészségeinktől, és törekvéseinket a „valós nemzetiségi létünk lehetőségeihez” idomítsák. De hát, amint már mondtam, az én koromban az írás, nem csupán az öröm forrása volt, hanem rizikós életpálya is, amelyben szüntelenül számolnunk kellett a „szakmai ártalmakkal”. • Nem volt könnyű a gyermekkorod. Árvaságod milyen nyomokat, élményeket hagyott benned?- Hogy a mondanivalóm az olvasó számára is érthetővé váljék, el kell mondanom, hogy az eddigi életem három színhelyhez kötődik: szülőfalumhoz, Nagykérhez, Budapesthez és Pozsonyhoz. Gyermekkorom mesevilágában, az én emlékeim szerint, még minden a helyén volt, a derű is, a szomorúság és a boldogság is. Ahogy A napraforgóvá változott lány című mesegyűjteményem néhány soros utószavában fogalmaztam: „Egy
