Irodalmi Szemle, 2003
2003/10 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Popély Gyula: Edvard Beneš párizsi szereplései 1916-1919-ben (tanulmány)
Popély Gyula ciós vonalat újból módosították Magyarország rovására. Ezzel párhuzamosan egy Magyarország ellen irányuló hadjárat konkrét tervét is felvázolta, amelyben természetesen Csehszlovákia is részt venne. Ennek persze az lenne az ellentételezése, hogy tartósan birtokba vehesse Kárpátalját. Benes Kárpátalja birtoklásával kapcsolatos politikai és stratégiai érvei a következők voltak: „A magyarországi rutének területe, amely elválasztja egymástól a románokat és a csehszlovákokat, szabad átjárót biztosít a Kelet-Galíciából és Oroszországból érkező bolsevik agitátorok és bolsevik csapatok számára. Megállapíthattuk, hogy a teljesen bolsevizált volt magyar hadifoglyok ezen az úton térnek vissza Magyarországra. Feltétlenül el kell torlaszolni a bolsevik beszivárgás útját Magyarországra. (...) Közös ügyünk érdekében kérjük, hogy amilyen gyorsan csak lehet, elzárhassuk ezt az átjárót” — győzködte Benes a bolsevizmustól amúgy is rettegő párizsi politikusokat.30 Benes azonban nem elégedett meg a Clemenceau-nak írt levéllel, hanem mindjárt másnap, 1919. március 26-án Pichon francia külügyminiszterhez is egy hasonló hangvételű és tartalmú levelet intézett. Ebben már teljes nyíltsággal felajánlotta csehszlovák csapatok részvételét egy Magyarország ellen indítandó fegyveres akcióban. „A helyzet nekünk nagyon komolynak tűnik - fejtegette Benes és mi úgy véljük, hogy előbb vagy utóbb kénytelenek leszünk hathatós módon közbelépni, mert a Magyarországon most már teljesen nyíltan kitört bolsevik mozgalom igen komolyan veszélyeztet bennünket... Ezért kérem Önt, szíveskedjenek bekapcsolni bennünket is az esetleges intervencióba, bármiféle háborúba, amelyet a szövetségesek vagy Franciaország vezetne...”31 A Párizsban intrikáló Benes ezekben a napokban az angol Timesnek adott nyilatkozatában is — ezt az interjút 1919. április 2-án a prágai Národní listy is leközölte - igencsak harcias húrokat pengetett. Nemcsak felajánlotta Csehszlovákia részvételét egy Magyarország ellen indítandó háborúban, hanem az általa elképzelt katonai és politikai rendezés körvonalait is felvázolta: „Elsősorban is el kell szigetelni Magyarországot, ami könnyen keresztülvihető, mert szomszédai, Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia, mihelyt a békekonferencia befejezi munkáját és véglegesen megállapítja határainkat (...), a békekonferencia megbízásából átvehetik a hatalmat bizonyos területek felett, és felelősséget vállalhatnak ott a rend fönntartásáért” - nyilatkozta Benes az angol lapnak. A továbbiakban még kifejtette: „Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia elszigetelné Magyarországot Kelet- Galíciától és Oroszországtól, és lehetetlenné tenné az ukrán és orosz bolsevikoknak, hogy beszivárogjanak Magyarországra. Csehszlovákiának és Romániának e- legendő hadereje van erre a célra... Az antantnak és a szomszéd országoknak elegendő fegyverük van, hogy csírájában elfojtsák a magyar bolsevista mozgalmat.”32 Tény viszont, hogy a párizsi békekonferencián nem született döntés sem a csehszlovák-magyar demarkációs vonal újabb módosításáról Magyarország rovására - amint azt Benes kérte -, sem pedig egy francia közreműködéssel megindítandó közös katonai akcióról. A csehszlovák és a román politikai vezetés ternié-
