Irodalmi Szemle, 2003
2003/10 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Popély Gyula: Edvard Beneš párizsi szereplései 1916-1919-ben (tanulmány)
Popély Gyula Az idézett 1919. február 5-i meghallgatás után Benes több írásos memorandumban terjesztette a békekonferencia Csehszlovák Albizottsága elé a részletekbe menően kidolgozott csehszlovák programot, amely felölelte a köztársaság valamennyi követelését és igényét, és azokat megpróbálta különböző érvekkel alátámasztani. A Benes által beterjesztett memorandumok a következő témakörökkel foglalkoztak: 1. A csehszlovákok. Történelmük és kulturájuk. Küzdelmük és munkájuk. Küldetésük a világban. 2. A Csehszlovák Köztársaság területi igényei. 3. A csehországi németek problémája. 4. A sziléziai Teschen-vidék problémája. 4a. Memorandum a sziléziai helyzetről. 5. Szlovákia. Területi igényeink Szlovákiában. 6. A magyarországi rutének problémája. 7. A lausitzi szorbok. 8. A cseh Felső-Szilézia (Ratibor vidéke). 9. Glatz vidékének problémája. 10. A csehszlovák-osztrák határmódosítások problémája. 11. A Csehszlovák Köztársaság joga a háborús jóvátételre.18 Vizsgáljuk meg Benes magyar szempontból jelentősebb memorandumait számozásuk sorrendjében. Az 1-es számú emlékirat a csehek, illetve a „csehszlovákok” történetével és civilizációjával foglalkozott. Kellőképpen hangsúlyozta, hogy amíg a történelem folyamán nyugatról úgymond a németek nyomták el a „csehszlovákokat”, addig keletről az avarok, a mongolok, a tatárok, a törökök és a magyarok pusztították őket. Benes szerénytelen állítása szerint a csehek missziója Európában mindig a humanitás szolgálata volt, valamint az erkölcsi értékek védelme a barbársággal szemben.19 Magyar szempontból különösen fontos Benes kettes számú memoranduma, amely a Csehszlovák Köztársaság területi igényeit foglalta össze. Ennek lényege a következő: A cseh tartományok határai kikerekítendők Németország és Ausztria rovására, Magyarország szlovákok és rutének által lakott területei ugyancsak a csehszlovák államhoz csatolódtak, sőt a köztársaságot egy észak-déli irányú korridorral össze keli kötni a délszláv állammal. A csehszlovák-magyar országhatár Benes által javasolt vonala a következő lenne: a Duna folyó, a Mátra, a Bükk, a Hegyalja és a Bodrog folyó. Az emlékirat nem hallgathatta el, hogy az így meghúzott határvonal esetén jelentős számú magyar lakosság kerülne csehszlovák fennhatóság alá. Persze, a bekebelezendő magyarság létszámát illetően az idézett emlékiratban Benes mindjárt azt is leszögezte, hogy a magyar nemzetiségi statisztikák megbízhatatlanok, mivel azok egyszerű hamisítások. Benes szerint a Csehszlovákia számára követelt magyarországi területeken valamikor a régmúltban mindenütt szlovákok éltek, akiket azonban a brutális magyar elnyomás úgymond kiirtott. Ennek ellenére nagyvonalúan megígérte, hogy a csehszlovák állam a bekebelezett magyaroknak és minden egyéb nemzeti közösségnek hajlandó lesz biztosítani mindennemű kisebbségi jogait. Benes szerint e kérdés rendezése annál is inkább leegyszerűsödik majd, mivel minden bizonnyal sok magyar elköltözik a köztársaság területéről.20 Ugyanez a memorandum foglalkozott a magyarországi rutének problémakörével is. Benes ismételten amellett tört lándzsát, hogy Magyarország ruténlakta
