Irodalmi Szemle, 2003

2003/10 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Popély Gyula: Edvard Beneš párizsi szereplései 1916-1919-ben (tanulmány)

Edvard BeneS párizsi szereplései 1916-1919-ben

A jól számító Benes ügyesen kamatoztatta azt a körülményt, hogy az antantországok közvéleménye aránylag keveset tudott az ausztriai csehekről, a magyar- országi szlovákokról pedig szinte semmit. Ilyen körülmények között mi sem természetesebb, minthogy Benes kénye és kedve szerint hirdethette féligazságait és szemenszedett hazugságait. Tudatában volt ugyanis annak, hogy az általa elferdített tények cáfolásától nem kell tartania.

Benes szóban forgó párizsi propagandahadjárata a legképtelenebb állításoktól hemzsegett. Fejtegetései szerint a csehek és a szlovákok egy közös nemzetet alkotnak. Azonos a nyelvük, a történelmük és egész civilizácjuk. És bár ez a „csehszlovák” nemzet most két ágra szakítottan éli mindennapjait, közeleg az újraegyesülés pillanata. „Az egyetlen akadály, hogy teljesen egyesüljön a két nemzet, politikai természetű” — hirdette Benes. Most még ugyanis „a csehek az osztrákok i- gája alatt, míg a szlovákok a magyarok alatt szenvednek”.5

Az idézett propagandakampány legfontosabb célkitűzése a magyarság teljes mértékű lejáratása volt az antanthatalmak közvéleménye előtt. Benes éppen ezért azt a hazug érvrendszert sem hagyhatta kihasználatlanul, hogy a háború kitöréséért úgymond leginkább a magyarokat terheli a felelősség, elvégre „a Monarchia balkáni politikája mindenek előtt magyar politika volt”. A háborút kitartóan ellenző gróf Tisza István magyar miniszterelnökről pedig minden alapot nélkülözve azt állította, hogy ő a felelős a háborúért. „A koronatanácsban is, amely 1914. júliusában eldöntötte, hogy Szerbiával háborút vív, Tisza hangja volt a meghatározó” — igyekezett ily módon is minél hatékonyabban diszkreditálni a magyarságot a nagy ámító.6

Benes idézett előadásainak, illetve az azokat tömören összegző propaganda- kiadványnak tényértéke a nullával volt egyenlő. Ez azonban őt egy csöppet sem zavarta. Annál harsányabban bizonygatta, hogy a győztes háború után létrehozandó csehszlovák állam lehetne Franciaország leghűségesebb „morális és katonai támogatója”, persze ennek Ausztria-Magyarország megsemmisítése az alapfeltétele. Az antanthatalmak által szétzúzandó Monarchia romjain megalakuló csehszlovák állam — Benes fejtegetései szerint — magába foglalná az Ausztria részét képező cseh, morva és sziléziai területeket, valamint a Magyarországtól elcsatolandó é- szaki területeket, az úgynevezett Szlovákiát. Az ily módon megalkotott államalakulat északon határos lenne a továbbra is Oroszország szerves részét képező lengyel állammal, keleten magával a valódi orosz birodalommal, délen pedig Nagy- Szibériával. Természetesen a csehszlovák és délszláv államot össze kell majd területileg kapcsolni egy nyugat-dunántúli korridorral, hogy ezáltal elválasszák egymástól a németeket és a magyarokat. Miután Erdélyt úgymond „visszaadják” Romániának, a magyarokat végérvényesen megfosztják annak lehetőségétől, hogy a jövőben elnyomhassák a szlávokat és a románokat. Benes érvelése szerint egy ilyen középeurópai területi és hatalmi-politikai átrendeződés elsőrendű francia érdek.

„A gazdasági előnyök Franciaország számára is jelentősek lesznek” — bizonygatta Benes. „A cseh-szlovák állam, amely gazdag és fejlett nagy gazdasági