Irodalmi Szemle, 2003
2003/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Kelemen Patrícia: Kanadai halabalu (rendhagyó útinapló)
Kanadai halabalu Augusztus 23., csütörtök. A Mont Rojálon Ma korán ebédeltünk. Ebéd után elmentünk a város közepén elmentünk dombra. (Talán emelkedő-1 akart írni?) erdei ösvények, bicikliutak hálózzák be. (Innen is hiányzik valami! Ezek nem hibák, hanem a feladattal agyonterhelt gyermek jelzései a Magyar Oktatásügynek.) Mi egy meredek hosszú lépcsőn jutottunk fel a tetőre. Szép kilátás nyílt a városra. Bori mondta, hogy hozzunk magunkkal mogyorót mert sok mókus lakik ott fönn. Valóban! Egyszerre 15 mókus ugrált körülöttünk. A tenyerünkből etettük őket. Az egyik az ölünkből is evett. Olyan szelídek, hagyták magukat simogatni. A szőrük olyan selymes volt. Mellettünk egy, talán sérült galamb levetette magát a fáról. Alig akartuk otthagyni a mókusokat. (Velem éppen fordítva történt. Nem vittem magammal csemegét számukra. Tucatnyi mókus kergetett, egy a hátamra is feliramodott, s én ordítva rohantam, képtelen lévén megszabadulni tenyérnyi üldözőimtől. Egy szembejövő sétáló mentett meg. Zacskóját rázni kezdte, száraz mogyorói megzörrentek, mire a kunyeráló mókusok azonnal az ő nadrágszárát kezdték cibálni.) * * * A park, melyben a gyerekek jártak, Julcsa érkezte előtt ünnepelte 125. születésnapját. 1876. június 16-án adták át a város lakosságának. Ugyanaz a Frédéric Law Olmsted tervezte és építette, aki a New York-i Central Parkot. A hegy azon része addig egy Smith nevű gazdag angolé volt, és a területet Montreal lakossága kirándulóhelyül használta, ezzel állandó birtokháborítást követve el. A város végül megvásárolta, és kétszázhúsz hektáros parkot alakíttatott ki rajta, mely a hegynek 20%-a. A parkban mókusokon kívül nyulak, mosómedvék, bűzös borzok, Magyarországról telepített fácánok, ritka kanadai énekesmadarak élnek. A nyúlállomány egy időben majdnem kipusztult. Ekkor rendeletben megtiltották egész Montrealban az ebek szabadon tartását, és városi parkba máig nem lehet bemenni pórázon tartott kutyával sem. A hegy másik nevezetessége az óriási területen fekvő, festői szépségű temető. Sajnos a halottak mindebből semmit nem érzékelnek, a gyászoló hozzátartozók meg saját fájdalmukkal (vagy a szertartással járó tetemes kiadásaikkal) foglalkoznak, nem a környezet szépségével. A park és a temető úgy kapcsolódnak egybe, ahogyan az arra sétálgató öregek egymásba kapaszkodó, egymást támogató karja. * * * A Mont Royal déli, nyugati, enyhe lejtésű oldala hajdanán Québec legértékesebb mezőgazdasági területe volt különleges talajjal, mikroklímával. Décarie-ék itt termelték Eszak-Amerika egyik leghíresebb, legjobb minőségű dinnyéjét. Még New York-ba is szállítottak belőle vasúton.
