Irodalmi Szemle, 2003
2003/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Fónod Zoltán: „A gondolat is olyan mint a madár, seregben szárnyal szépen...” Szőke József születésnapjára
Beszélgetés Szőke Józseffel 75. születésnapja alkalmából „Szorítsd a kiskacsód az ajtóra, pontosan oda, ahol most kopogtatok... A kisfiú fülelt, hallotta édesanyja kopogtatását, s maszatos kicsi kezével megkereste a helyet, ahol akár az izgatott szívverés, a kopogtatás felhangzott. Amint a helyet meglelte, vágyakozva kaparászni kezdte a rideg deszkát. Édesanyja hallotta az erőtlen neszezést, visszakopogtatott, s búgó hangon dicsérni kezdte a kisfiát, hogy milyen ügyes, figyelmes. Aztán tenyerét a deszkára szorította, s arra kérte a kisfiát, szorítsa ő is kicsi kacsóját az ajtóra. És most más így szorították mindketten az ajtót. Ekkor az asszony megkérdezte: Érzed anyukádnak a kezét? Mily meleg, milyen puha? Igen. Szorítsd erősebben!... És a kisfiú szorította az ajtót, egyre erősebben. Arca kipirult az izgalomtól, szíve átmelegedett. Most már érzed?... Érzem... - válaszolta a kisfiú megnyugodva.” Ennyi a rövid írástöredék. A sárgult lapocska felső sarkában látható 6-os oldalszám jelzi, hogy az írás egy hosszabb történet része. Talán egy érzelmes karácsonyi történet sorai. De tagadható-e, hogy az én gyermekkorom hangulatát idézi? Mint ahogy első írásaim legtöbbjében, mindig ebbe az „országba” térek vissza, a- hol éhes voltam a szeretetre, ahol hőseim többet koplaltak, mint ettek, de a mennyországot szüntelenül a szívükben hordozták, s róla meséket költöttek. • Kereskedelmit végeztél Budapesten, aztán magyar-történelem szakos tanár lettél Pozsonyban. Jobban mondva a CSISZ KB nevelési előadója, később közel két évtizedig az Új Ifjúság főszerkesztője. Az idő tájt a lap gyakran „ kilógott ” a sorból! Évtizedek távlatából hogyan tekintesz vissza politikusi/újságírói pályafutásodra? Mi az, amit ma másképpen tennél?- 1938-ban Szülőfalum mellett vonták meg az új országhatárt. Ahogy akkor mondták: ismét magyarok lettünk, Magyarországhoz kerültünk. Már az a tény, hogy határtelepülés, egyfajta fontosságot adott falumnak. A Nyitra felé vezető határátkelőhelyen sokféle ember fordult meg. Falumban katonai laktanya létesült stb. Megszűnt az évszázados elzártság, szellemi szunyókálás. Családunk gazdasági helyzete is javult: az idősebb testvéreim valamennyien kereső emberek lettek. Az én életem viszont éppen akkor került végleg kényszer- pályára. Megkaptam a „magyar népbetegséget”, tüdőbajos lettem. Alkalmatlanná váltam a fizikai munkára, s ez új helyzet elé állította családunkat. Gondoskodniuk kellett jövendő megélhetésemről, boldogulásomról. így született nővérem ösztönzésére a döntés, hogy taníttatni fognak. Az ő eredeti szívbéli vágya ugyan az volt, hogy pap leszek, mint minden előttem tanuló gyermek a falumból, s akkor a család megszabadul a taníttatásom terheitől; de hát a tüdőbaj a papi pályát is elzárta előlem.
