Irodalmi Szemle, 2003
2003/10 - Dušan Mitana: Tű (novella)
Dušan Mitana Tű Apámat nem ismertem. Elhagyott bennünket, mikor kétéves voltam, elhagyott bennünket, és soha többé nem láttam. Anyámra nem emlékszem. Nem egész egy évvel apám távozása után meghalt, és mivel nem ismertem őt, mindig gyönyörűnek és tökéletesnek képzeltem, mert titok maradt nekem, amely minden szépség lényege. Anyám halála után kézről kézre kerültem. Rokonai mindig korrektül viselkedtek velem, és nem vártak ezért hálát sem; teljesen elég volt nekik a tudat, hogy sikerül nekik feléleszteni bennem a gyűlöletet apám iránt. Nagyon gyorsan megé- reztem, mire törekszenek, és illemből megengedtem nekik az elégtételt: a gyűlöletet apám iránt olyan őszintén megjátszottam, hálából lehetővé tették, hogy főiskolán tanuljak. Igyekezetüknek ellentétes lett a hatása — ha nem csinálták volna a- pámból a legnagyobb bűnözőt, akit a föld valaha is a hátán hordott, idegen ember maradt volna számomra, akit ugyan nem gyűlöltem volna (nem értem, hogyan lehet gyűlölni valakit, akit nem ismerek), de teljesen közömbös lenne. Egyszerűen sikerült nekik felkelteni érdeklődésemet apám iránt, érdeklődést, amely idővel nyílt rokonszenvvé változott. Anyám rokonai rájöttek a tévedésükre, mikor a főiskola első évfolyamában tanultam, pontosabban abban a pillanatban, mikor megállapították, hogy elbeszéléseket kezdtem írni. Ez volt a vég közöttünk, mert valójában apám pártjára álltam, és bizonyítottam rejtett aggodalmaikat, hogy örököltem bolond génjeit. Apám pap volt, de harmincévesen hirtelen inni kezdett és verseket írt. Mikor szavalni akarta verseit a szószékről, a hívők felháborodása olyan nagy volt, hogy az egyháznak le kellett mondania szolgálatairól. Egy verse fennmaradt, ezt a rokonok gyakran olvasták nekem mint intő példát. A kutató reménye volt a címe, és így hangzott: Ha megéred, átúszod a legbelső vizeket, behatolva a szárazföldbe. Felfedezed a titkát, és rájössz, hogy egyszerű: Csónakok gyökereznek ott másoknak. Ne félj, megéred. Nem csodálkozom, hogy az egyház elbocsátotta — nem adott sok reményt a
