Irodalmi Szemle, 2003
2003/10 - Varga Imre versei (Kezdetében, Mezítláb, Nem tudhatom, Március, Élőkért)
Varga Imre versei Kezdetében Ez az! Amikor már nincs mit tenni. Ellobbantak mind az érveid. Tág az üres tér, csendben termi, s az időben elönti mélyeid. És vagy, ami világos, tiszta, mindenütt jelenlevő és szabad. Ez nem érzés már és nem gondolat, a teremtés csendje hozza vissza, ami belőled nyugodt és igaz, amitől igazi és van a világ, amitől átfényli egyikünk másikát, ebből fakadva intés, mozdulat, kimondó jel, erő tűntéig az, s elhalva is kezdetében marad. Mezítláb Egy kínai a hegyi ösvényt járva találkozott Bódhidharmával, aki mezítláb volt és a vállára vetett vándorboton egy pár saru himbálózott. Köszöntötték egymást a kínaival, majd Bódhidharma elindult India felé, a kínai visszatért hazájába. Amikor hazaérve lelkesen elmesélte találkozását Bódhidmarmával, elképedve meredtek rá, no hisz, a mester már három éve halott. Ezután felnyitották a kőkoporsót, amibe Bódhidharmát temették, és elámultak, mert a koporsóban csak fél pár sarut találtak. nyom nélkül ténni el. s minden amim volt, visszaadva, és elosztva másnak, s nem tudni, ha-mi gazdát nem találhat, kire-mid marad, csak az űr támad mindenből alaktalan, helyem: bárhol,
