Irodalmi Szemle, 2003
2003/1 - FÓRUM - Turczel Lajos: Anton Straka teljesebb portréja
FÓRUM Straka Emil Boleslav Lukáchoz hasonlóan anyanyelvi szinten beszélt magyarul, s műfordítói tevékenysége kétirányú volt: szlovákból és csehből magyarra és magyarból csehre és szlovákra. 1938 előtt Karéi Capektól és Iván Olbrachttól fordított néhány művet, s Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig- ját és számos elbeszélését ültette át szlovákra. Csehszlovákia szétesése és Csehország protektorátussá válása után Straka Prágában maradt, s szerény hivatalnoki állásban dolgozott. A kölcsönös irodalmi kapcsolatok ügyét továbbra is szívén viselte! Prágában több magyar irodalmi tárgyú matinét szervezett, s néhány cseh költőt, műfordítót megnyerve egy Ady-válogatás és egy magyar költői angológia kialakításán fáradozott. 1940 decemberében azt írta hűséges levelezőtársának, Sándor László felvidéki irodalmárnak, hogy már 291 Ady-versről készített nyersfordítást, s azokból 83-nak művészi megformálása is elkészült. Sándorral folytatott levelezésének ez volt az utolsó darabja. 1941 elején a Gestapo letartóztatta őt, s a bíróság háromévi börtönre ítélte. Annak letöltése után a hazaengedés helyett koncentrációs táborba hurcolták, ahol hamarosan elpusztult. Sándorhoz írt levelei közül a címzett hatot közzétett a Hidak partok között című tanulmánygyűjteményében (Budapest, 1988). Sándor Lászlón kívül még Csanda Sándor foglalkozott aktívabban Strakával, s budapesti tevékenységéről a legalaposabb beszámolókat ő írta. II A fenti életrajzi és életművi adatoknál én sokkal többet tudok Straka életéről és munkásságáról, s ezeket az ismereteimet nem vele kapcsolatos konkrét kutatással szereztem meg, hanem folyamatos irodalmi- és sajtóbúvárkodás révén jutottam hozzájuk. Gyermek- és ifjúkorának adatait egy 1931-ben kiadott szlovákiai magyar regényből, Vécsey Zoltán A síró városából ismertem meg. A síró város Kassa, s a történeti időszak 1918—19: a kisebbséggé válás gyötrelmes kezdete. Strakát könnyen feloldható álnéven: Vrana Tóniként szerepelteti az író (a straka hollót, a vrana varjút jelent). Fellépési helyzete a magyar olvasó számára ellenszenves: a Kassára bevonuló gyalogos cseh csapat lovas parancsnoka mellett papi öltözetben halad, mintegy vezeti őt és csapatát. A regény férfi főhőse Végh István, kassai születésű hadnagy így jellemzi a cseh vezető kassai papot: „Fiatal városi káplán, itt végezte az iskoláit. Nagy fejű, komoly, hallgatag gyerek volt, nem sok ész a koponyájában, de mindig igen szorgalmas és sokat olvas.” Straka-Vrana a helybéli szlovák újság főszerkesztője lett, de mikor a magyar Vörös Hadsereg kiverte Kassáról a cseheket, ő is velük menekült. Akkor a kassai suhancok a szegényes külvárosi Straka-ház előtt álló Szent Antal-szobor nyakába koldustarisznyát akasztottak. A következő fontos cselekménymozzanat akkor állt be, mikor az antanthatalmak a magyar Vörös Hadsereg Felvidékről való azonnali kivonulását követelték, s ezáltal a város cseh megszállása véglegessé vált. Straka akkor a papságból kilépett, és újságíróként dolgozott.
