Irodalmi Szemle, 2003
2003/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - L. Erdélyi Margit: A jelenlét többértelműsége a drámában
A jelenlét többértelműsége a drámában szerepbe szorított - özvegy Barabásnéval, a pereceslánnyal és a négy katonával. A dráma expozíciójában a szereplők bemutatása, vagyis a tulajdonképpeni bemutatkozásuk, kedélyes beszélgetés, iszogatás, kölcsönös udvariaskodás közepette zajlik. A pereceslány első dolga, hogy Barabással dedikáltassa könyvét, olyan hízelgő megjegyzések kíséretében, miszerint egyvégtében olvasta el mint egy detektív- regényt. Novotni fővadász civilben jelent meg, mert őt közben elcsapták, felültették egy teherautóra, éppen őt, aki annak idején menedéket adott Hódosi ezredesnek, és elrejtette az illegális röpcédulákat. Barabás keserű legyintés kíséretében jegyzi fel noteszébe a Novotnival történt igazságtalanságot, holott az már belenyugodva a helyzetbe, csak enyhe elutasítással beszél a történtekről: „Tessék elhinni, fölülről minden más, mint alulról nézve.” (289-290.) Marosi újságíróként s alkoholistaként szintén bemutatkozik az első percekben, azért jött ugyanis, hogy beszámoljon a Mester jutalomjátékáról a sajtóban. Piri boldogan járul Barabás nagykövet elé, s elmondja, hogy ő rendezte sajtó alá Barabás emlékiratait, s kutatás közben nagyon izgalmasnak tartotta a háborús eseményeket, majd leszögezi a következőket is: a titkos Hódosi-dossziéban arról olvasott, hogy Barabás volt az egyetlen szemtanú, amikor Hódosi főbe lőtte magát; a dosszié anyaga javarészt Barabással foglalkozik; az elolvasása pedig fegyelmivel, felfüggesztéssel jár. „Katonáéknál, ami nem kötelező, az tilos.” (297.) - ad nyomatékot mondanivalójának. Az első rész képei szinte pergetik az exponálást, amint megjelenik vagy szót kap egy-egy újabb szereplő. Sztella flitterekkel kirakott artistatrikójában, kávét felszolgálva is felismerhető, mint az egykori Jolán nővér. Örömmel üdvözlik egymást Barabással, s párbeszédükben megvilágosul Sztella másik, múltbeli alakja, a- mikor nővérként szolgált a Honvédkórházban, s a Gestapo kezéből szabadította ki Hódosi ezredest, annak dacára, hogy géppisztolyos őr állt a betegszobája előtt. Nem sokkal ezután Misi bohócot is felismeri a jelentős vendég, Barabás. A régi bohóc, azaz Friedmann Vilmos volt az, aki folyékony némettudása miatt beépítettek a gestapósok közé, és aki elintézte az őrszemet, aki Hódosit vigyázta. Littkéné, úgy tűnik kívülálló, a fia helyett jött el, s türelmetlenkedve kérdez a bajtársi találkozóról és a Mestert követeli. A Mester megjelenése véget vet a reminiszcenciák sorának, pragmatikus hozzáállása mozgást visz az események sorába. Barabást a nézőtérre küldi édesanyjához, a többieket a porondon marasztalja. Elkezdi az előadást. Mintha egy kör középpontjából, hol a szereplőkhöz, hol az igazi és odaképzelt nézőkhöz beszél: „...Kedves barátaim, foglaljanak helyet. Ne féljenek tőlem. Nem terrorizálok senkit. (...) Én csak arra törekszem, hogy mind, akik a porondon vagyunk, lehetőleg u- gyanazt akarjuk, és csak olyasmit, ami nem idegen tőlünk, ami bennünk bevallatlanul szunnyadozott. Én magam, az akaraterőmön kívül, semmiféle emberfölötti hatalommal nem rendelkezem...” (312-313.) Az akaratátvitel jegyében sorjáznak a fentiekben már jelzett mutatványok: - Novotni fővadászt rá akarja beszélni a dohányzásra, de egy ideig sikertelen a kísérlete; később azonban az magától kéri a ci
