Irodalmi Szemle, 2003
2003/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - L. Erdélyi Margit: A jelenlét többértelműsége a drámában
L. Erdélyi Margit Örkény esetében a cím- és műfajválasztás sohasem véletlen dolog. Közismert vonzódása a filmhez korábbi keletű és ugyancsak meglehetősen tudatos. Maga is nyilatkozik a filmművészet nagy adományáról, miszerint módszerével az egész érzékelhető világot felölelheti, s ebben a művészetben azt tartja a legvonzóbbnak, hogy „elmondhatatlanul széles a skálája, hogy a legszárazabb dokumentarizmustól a költői képzelet legféktelenebb szárnyalásáig mindent be tud fogni, és mindent ábrázolni tud.”4 Következésképp tán nem véletlen, hogy több Örkény-mü került film-, illetve tévéfilmfeldolgozásra. A legismertebbek közül való aTótékból készült Isten hozta, Őrnagy úr! című Fábri Zoltán rendezte nagy sikerű film, vagy a Makk Károly által filmre vitt ugyancsak sikeres Macskajáték. Ide sorolhatjuk a Budai böjt, Szédülés, A törzsvendég, Ólmos eső, Fohász című novellákat/tévéfilmeket is. Tudott dolog, hogy az Örkény által írt Babik-film forgatókönyvéből való a Pisti a vérzivatarban című kétszintes dráma nem egy jelenete. Mindezek alapján nem kizárt, hogy a Forgatókönyv címadásakor a színházi színrevitel mellett a filmesítés lehetőségére is utalt az író. Az általunk már korábban említett Örkényi megjegyzés, miszerint minden drámája „az őt megelőző folytatása, s egyszersmind annak megtagadása is...”, illetve minden darabja „szöges ellentétben áll az elődjével szemben”,5 sehol nem nyilvánul meg ennyire látványosan, mint éppen a Forgatókönyv vizsgálatakor. Az Örkényi sajátos „műfajtagadó” kísérletnek olyan eredményével állunk szemben, amely nem csupán a film felé, hanem a cirkusz felé is sodródik. A műben megjelenő első drámaírói instrukció a filmre utal (a film hossza: 2800 méter; időtartama: 1 óra 46 perc). A filmforgatókönyv mintájára készül a „szövegkönyv”, azaz a látvány és a szöveg leírása mind a vizuális, mind az akusztikai filmtechnikai előírásokat respektálja a mű lapjain. A térrendezésre, a fény- és sötét-váltásokra, a fényerősség árnyalatának kivitelezésére vonatkozó utasítások és a műszöveg két részre választva jelenik meg, azaz egyértelműen fi lm forgatókönyvi jegyeket hordoz. Áttételesen értelmezve szintén elfogadjuk a műfajt (Örkény eddig is hozzászoktatott bennünket a kettőslátáshoz), hiszen bármely életjelenség lezajlása felfogható mint egy absztrakt „forgatókönyv” lepergése. A valóság és a képzelet síkján egyaránt tovább játszik az alkotó a dráma színhelyének és idejének megjelölésével is: „a budapesti Fővárosi Nagycirkuszban; este”. A szcenírozás újabb meglepetést tartogat tehát: a cirkuszban, a manézsban lejátszódó drámát jelez, egyfajta cirkuszdrámát, amely az író általi egyértelmű műfaji megjelölésben tragédia. Pontosítsuk most már, miről is van szó: egy tragédia forgatókönyve cirkuszbeli teátrumra kreálva. A színrevitel módszere minimálisan kettősarcú a műben. Az események helyszíne egyfelől a jelenlegi (fő)szereplők színpadi tere, másfelől allúzió egy hajdani találkozóhelyre vonatkoztatva, amikor ugyanezek a szereplők teljességgel más céllal jöttek össze egy régi cirkuszban. A műfaji jelenlét fent említett többértelműsége végighúzódik a dráma szövegén és történésein, mindamellett az egyre inkább felerősödő verbalitásban a tra-
