Irodalmi Szemle, 2003

2003/9 - NEGYVENÖT ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - Öllős Edit: Cserepek (részletek)

Cserepek

Csak amitől rendszeresen kerülsz a klinikai halál állapotába, azon kell elgondolkodnod, érdemes-e hozzáfogni.- Mikor a macska „se szó, se beszéd” dorombolni kezd, feljebb kell kapaszkodni a létrán, vállalva minden kockázatot.- Akkor alszik ki az utolsó reménysugár, mikor rájössz, hogy a múlt magjai újra és újra kicsíráznak?

(Mindig mások rovására győzedelmeskedik az ember...)- Napközben negyedrészt végzet van.

A többi szánalom a lét felett.

Éjjel fordítva.- Minden képletes.

Csak a képzelet kézzelfogható.- Helyzet.

Azt ismétli az ember körbe-körbe, amit tegnap már agyonelemzett.

Arról szól a madárdal, ami a napi sajtóból kimaradt.

Sorra hullanak le a szirmok, mielőtt a virág kinyílna.- Mindennap eljön az alkotás ideje. Ilyenkor szinte lélegezni is felesleges.- Vannak szavak, melyek határozatlanok.

Vannak tekintetek, melyek közömbösek.

És vannak érzések, melyek hányódva is egyértelműek.- A konfliktus célpontjává válni csak többes számban lehet.

Önmagad bírósága elé kerülni viszont meggondolandó.- Mikor úgy érzed, világod megtisztult, már csak ki kell cicomázni, hogy emberek elé léphessen, mindig megázik egy mész- és kátrányzivatarban. Ilyenkor egy forró zuhany sem elég...- Adásszünet.

Az utcán motorzúgás.

A rádióban érdekfeszítő publicisztika.

Toliamon egy szemtelen légy.- Újabban vízum nélkül saját lelkemet sem tudom körbeutazni.

Mindenhol határőrökkel körülvett rácsok vannak...- Túlélés.

Ami megfejthetetlen, azon hiába töröd a fejed éjjel-nappal.

Arról el kell kezdeni írni, s mintha máris világosabbá válna...

Mire betelik egy oldal, rájössz, hogy játék volt csupán.

Rendszeresen korképet alkotni magadról (a kórképeket kerülni), s ami méltatlan hozzád, azt félretenni, még ha úgy tűnik is, az segít át a túlsó partra.- Munkakedv.

Miközben a megmásíthatatlanon gondolkodom, a pillanatok hangyái nyüzsögnek tenyeremen, az épp elköszönő zápor szellője megremegteti pilláimat, s megörülök, hogy az olcsó meghittségek örömét már félig sikerült eltemetnem.