Irodalmi Szemle, 2003
2003/9 - NEGYVENÖT ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - Végh Péter: Éjféli Capriccio, Láthatatlan jelenlét (A túlélő naplója) (novella)
Végh Péter ne, újból ezt tennénk vele? Rá kellene már egyszer ébrednünk, hogy rossz úton járunk. Le kellene már egyszer térnünk a széles útról, mely a pusztulásba visz... 6 Azon a téli napon, anyám halálának az évfordulóján, újra a nyitott ablakban álltam, és anyára gondoltam. Az öreg gyár komor füstje, hosszú szünet után, újra beborította a várost. Az eszembe idézte a tűzmáglyák, a gázkamrák és a haláltáborok komor füstjét. Megsejtettem, hogy titkos szálak kötik össze őket, hogy az a szellem, mely életre keltette ezeket az intézményeket rokon, s ráébredtem, hogy tenni kell azért, hogy ez a szellem, ez a tűz végképp kialudjon.... A nagy füst miatt sürgősen be kellett csuknom az ablakokat. Sündisznó már régen nem élt, de utódai igen. Ok is éppoly borzasak voltak, feketék és falánkak. Csak később vettem észre, hogy szegénykék kint rekedtek a nagy füstben. Az ablakban trónoltak és keservesen nyivákoltak. Nem volt szívem sokáig elnézni a szenvedésük. Beengedtem őket a lakásba. * Végh Péter (1954) jelenleg a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem oktatója, 1999-ben PhD címet szerzett, két lányával Somorján él. Tagja volt az IRÓDIÁ-nak, 1983-ban egy prózai kísérlete (A megszállók útjai címmel) megjelent az Irodalmi Szemlében. Fiatalabb korában grafikával és festészettel is próbálkozott. Az utóbbi években ismeretterjesztő és műszaki tárgyú írásokat közölt (Katedra, Quark, AT&P). Az utóbbi két évtized során írt elbeszéléseit eddig az asztalfiók őrizte. Ízelítőként most két írását közöljük.
