Irodalmi Szemle, 2003
2003/9 - NEGYVENÖT ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - Végh Péter: Éjféli Capriccio, Láthatatlan jelenlét (A túlélő naplója) (novella)
Láthatatlan jelenlét (A túlélő naplója) 4 Apának a következő nyáron pár napra el kellett utaznia. Engem Trézivel leküldött vidékre, a parókiára. Az egyik napon, mikor az asszonyok és a lányok a konyhában foglalatoskodtak, én éppen tétlenül üldögéltem a fogadószobában. Nagybátyám a pipáit rendezgette, tisztogatta. Úgy éreztem, itt a jó alkalom, hogy végre választ kapjak a sok, megválaszolatlan kérdésre, mely anyám halála óta aggasztott. A lelkem, egyre háborgó lelkiismeretem nem hagyott nyugodni. De még mielőtt szóra bírtam volna magam, Zsiga bácsi váratlanul azt kérdezte tőlem, hogy nem szeretnék-e lelkész lenni, mint ő. Erre a kérdésre, bevallom, egyáltalán nem számítottam. Ezért aztán mogorván, kitérően feleltem valamit, már magam sem tudom, mit. Most aztán hogy fogjak hozzá? Biztosan elárulom magam, töprengtem. Ne légy már olyan anyámasszony katonája, mondtam magamnak, apa szavaival élve. A nagybácsim közben már abbahagyta a pipák tisztogatását s leült velem szemben egy széles, faragott karfájú fotelba.- Valami nyomja a lelkem, Zsiga bácsi - kezdtem kissé bátortalanul.- Igen, fiam.- Szeretnék kérdezni valamit.- Csak bátran! Csupa fül vagyok.- Mit jelent az a szó, hogy inkvizíció? Kérdésem gondolom meglepte, kellemetlenül érintette, de nem nagyon mutatta ki. Meg már bizonyosan megvilágosodott előtte, hogy az eltűnt könyv dolgában csak én lehettem a ludas. Mert a lányai nem tesznek ilyet, se a felesége, se a harangozó, se a gondnok, se a kántor; szóval senki, aki bejáratos a házba. Csak némi töprengés után válaszolt.- Ezt nagyon nehéz neked érthetően elmagyaráznom. Mert úgy érzem, hogy még nem vagy elég érett hozzá.- De igen, bácsikám! - hördültem fel sértődötten. - Igenis, én már nagy vagyok, és meg fogom érteni! Úgy tíz-tizenkét éves lehettem akkor. A bácsi erre a maga megszokott, prédikáló modorában beszélni kezdett.- Szerény ismereteim szerint az inkvizíció egy egyházi intézmény volt a középkorban. Ha hiszed, ha nem, az emberi lélek megmentésére törekedett. Abból az eszméből indult ki, hogy az emberi lélek eredendően tiszta, makulátlan. Példának okáért egy újszülött, egy csecsemő lelke. A latinok ezt úgy mondták: „ tabula rasa ”, ami azt jelenti „ tiszta lap Ebben a nehéz, sötét korban az egyház őrállói úgy gondolták, hogy a tisztátalan gondolatok, látomások, álmok megfertőzik, beszennyezik, s végső soron elpusztítják a lelket. Azt a valamit, ami bennünk a legértékesebb. Azt a szervet, mely segítségével meglátjuk Istent, hozzá fohászkodunk, közelítünk, buz- gósággal és mély alázattal. Ezt ők úgy értelmezték, hogy Isten országa került veszélybe. Ezért tenniük kellett valamit a lelkek birodalmának megmentéséért. Az elgondolás - itt hirtelen megállt a beszédben és a szeme sarkából rám sandított -,
