Irodalmi Szemle, 2003
2003/1 - FÓRUM - Alabán Ferenc: Regionalizmus — európaiság — önismeret
Magyar irodalom Csehszlovákiában a két világháború között Alabán Ferenc Regionalizmus — európaiság — önismeret (A két háború közötti csehszlovákiai magyar irodalom kutatásának néhány elvi kérdéséhez') Úgy szeretnénk elvi kérdésekről beszélni, hogy konkrét dolgokat érintünk és fejtegetünk. Azért tehetjük ezt így (sőt így is kell tennünk), mivel a két háború közti szlovákiai magyar irodalom alkotóit, műveit, irányzatait, egyszóval irodalmi eredményeit már többen (a teljesség igényének érvényesítésével) értelmezték. Van tehát az irodalmi közvéleményben is egy kialakult kép erről a korszakról. * * * A két háború közti szlovákiai magyar irodalom kérdéskörének szintetizálásával több szerző is foglalkozott. Időrendi sorrendben ezek a legfontosabbak: Kemény (G.) Gábor 1940-ben jelentette meg Budapesten az így tűnt el egy gondolat (A felvidéki magyar irodalom története 1918—1938) című, szellemtörténeti módszert alkalmazó könyvét. 1967-ben Turczel Lajosnak jelent meg Két kor mezsgyéjén (A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között) című monográfiája, 1968-ban adták ki Csanda Sándor Első nemzedék című összegző portrésorozatát az első köztársaság kisebbségi magyar alkotóiról. (Mindkét kötet megjelent második kiadásban is: Csandáé 1982-ben, Turczelé 1983-ban). 1993-ban a budapesti Akadémiai Kiadó gondozásában látott napvilágot Fonod Zoltán Üzenet (A csehszlovákiai magyar irodalom 1918—1945) című monográfiája, amely az előzőekhez képest irodalomtörténeti módszerekkel, szintetizáló jelleggel, műfajok és irodalmi irányzatok szerint mutatja be ennek a kisebbségi irodalomnak az értékrendjét, utalva az anyaországi magyar, illetve a cseh és a szlovák irodalmi vonatkozásokra és hatásokra is. Fonod Zoltán monográfiájának rövidített változata egyetemi jegyzetként is megjelent 1992-ben. Csanda Sándor alkotói portréi műnemekhez igazodnak, dolgozatából hiányzik az irodalmi fejlődéskép, irodalompolitikai elkötelezettsége korlátozó hatású, viszont adat- és tényközlése a fent említett mű dokumentumértékét növeli. Turczel Lajos monográfiája a maga jellegénél fogva szélesebb értelemben alapozó jellegű, s így az irodalmon kívül hangsúllyal foglalkozik a kisebbségi helyzet kialakulásának meghatározóival, a kisebbségi önvédelem politikai formáival, az iskola és a népművelés kérdéseivel, a tudományos élet és a sajtó fejlődésének ügyével. Fonod Zoltán könyve az, amely irodalmi kritériumok alkalmazásával, szándékának és célkitűzéseinek megfelelően rendszerben láttatja és dolgozza fel a korszak irodalmát. Jellemzője a műközpontúság és az esztétikai értékrend érvényesülése, az egyes alkotócsoportokon, irányzatokon és egyes alkotókon túl a szerző figyel az irodalom önismereti funkcióira, a fejlődési tendenciákra és az egyetemes magyar irodalmi értékrend alkalmazására.
