Irodalmi Szemle, 2003
2003/8 - JUHÁSZ FERENC KÖSZÖNTÉSE - Dušan Mitana: A föld gömbölyű (novella)
Dušan Mitana Dušan Mitana A föld gömbölyű Mikor este hazatértem, feleségem bemutatta a barátnőjét az iskolából; Kassáról jött Pozsonyba, és megtudta, hogy a szállodában elfelejtettek neki szobát foglalni. Bár lakásunk csak egyszobás volt, és két kisgyerekünk volt, feleségem hozzánk hívta őt aludni a mi egyetlen széthúzható gaucsunkra; valószínűleg azzal számolt, hogy én majd a földön alszom, vagy elmegyek egy barátomhoz. Mintegy két liter bor volt bennem azonban, fáradt voltam, és ezen kívül — tetszett a feleségem barátnője. Sokkal nagyobb fáradtságot színleltem, mint amit valójában éreztem, alsóneműre vetkőztem, és mindkét nő tiltakozása ellenére lefeküdtem a gaucs közepére. Az éjszaka közepén ébredtem fel. A két nő között feküdtem; biztosan bíztak bennem. Az esti bortól az egész szoba forgott velem, a gyomrom émelygett. A feleségem barátnője a jobb oldalán feküdt, háttal nekem, meztelen válla világított a sötétben; kintről csak az utcai lámpa fénye sugárzott be. Elfogott a kíváncsiság. Hogyan reagál? Felkiált? Botrányt csap? Vagy csak csendben elhúzódik? A kíváncsiság és a bűn utáni vágy erősebb volt, mint az erkölcsöm és elveim. Ujjaimmal megérintettem a meleg vállat, a nő meg sem mozdult. Egy pillanatig füleltem — a szobában mindenki csendesen, mélyen, egyenletesen lélegzett. Tudtam, hogy az embereknek ebben az órában a legmélyebb az álmuk; veszély nem fenyegetett. Óvatosan a paplan alá csúsztattam kezemet, és könnyedén végighúztam ujjaimat a lágy női combon. Nem tudtam, valóban alszik-e vagy csak színleli az alvást. Lehet, hogy a félelemtől; úgy tűnt, a lélegzést is abbahagyta. Aztán kissé változtatott testhelyzetén, mintegy véletlenül, alvás közben, és úgy is maradt — minden mint az álomban történt; szemem is csukva volt. Csodáltam $ gyengédségét — vagy ez átgondolt stratégia volt? —, reggel úgy tehet, hogy nem tud semmiről, hogy nem történt semmi. Mikor minden mögöttünk volt — még soha nem éreztem saját feleségemmel ilyen kéjt —, ártatlannak éreztem magam, mint egy újszülött. Feleségem aludt. Megsimítottam a haját, és megcsókoltam a fülét. Örömmel éreztem, hogy még mindig szeretem őt. Az utóbbi hónapokban már kételkedni kezdtem ebben. Ez nem ment a fejembe — először csaltam meg őt, és éppen akkor jöttem rá, hogy szeretem. Csendben kiszálltam az ágyból; hirtelen undorral töltött el idegen nő mellett feküdni. A szekrényből elővettem feleségem bundáját, és lefe
