Irodalmi Szemle, 2003
2003/8 - JUHÁSZ FERENC KÖSZÖNTÉSE - Török Elemér: Bús-árva, ázsiás Végeken..., Míg Napunk aranylón fénylik... (versek)
Török Elemér Bús-árva, ázsiás Végeken... (Koncsol Lacinak) 1 Tavi ködfátyol leng, üres a kert, Levelet a nyárfa susogva ejt. Fehér tündérrózsa ring a vizen, Mint körhinta, forog velem minden. Pityókásan lépek imbolyogva, Fülemben, mintha ezer méh zsongna. Egy-egy pillanatra meg-megállok Tájékozódni, merre is járok?... 2 Milyen különös, holdtalan este, Tűnt ifjúságom jut az eszembe. Itt, hol mindig békességre leltem, Szép emléktitkok bűvölik lelkem... 3 Falumon túl, már dereng a hajnal, Jön éterin halk, zizegő zajjal. Öreg égerfa remegő lombján, Panaszéneket zeng egy csalogány. Nézem a kéklő ég messzeségét, S tűnődöm, holnap látom-e én még?... 4 E bús-árva, ázsiás Végeken, Mámoros búval meddig ébredem? Itt most nekem békesség nem terem: Szülőföldem, mégis egy vagy velem... 5 Ha vigaszt már sehol sem találok, Nem segítnek mámorok, se álmok: Teremtöm, tudom, benned bizhatom,
