Irodalmi Szemle, 2003

2003/8 - JUHÁSZ FERENC KÖSZÖNTÉSE - Ľubomír Foltán: Egy szép nap (novella)

Egy szép nap

mébe néztem, aki közelebb ült. A szája félig nyitva, csurog rajta a szőlőlé. Lassan elfordította a fejét, és szemét a kerékhez támasztott géppisztolyokra meresztette. Már Yvona is észrevette őket. Hozzám húzódott, és én éreztem, hogyan reszket a térde. Enyhén felemeltem a kezem, próbáltam mosolyogni, jelezve így, hogy hát mi is csak szőlőt lopunk... mikor a férfi a derékszíja alá nyúlt, és pisztolyt húzott elő. Egyenesen rám irányította. Ekkor már észbe kapott a másik is, felugrott, és futott a géppisztolyokhoz. Az egyiket a vállára vetette, a másikat felénk irányította. Szinte hallottam, hogyan vacognak Yvona fogai. A másik a pisztollyal odajött hozzám, bal kézzel megfogott a trikómnál, és a földre tepert. A porban valami nedveset éreztem a kezemmel. Yva állt mellettem, reszketett a lába, és sötét combjain vizelet csörgött a porba. A férfiak egymásra néztek, aztán a géppisztolyos Yvonához fordult, kimutatta sárga fogait, és azt mondta: „Kislány, a szőlő közé pisilj”, húzni kezdte őt a tőkék közé. Yva egyik karjával belém kapaszkodott, a másikat próbálta kihúzni a szorításból. Alaposan megrántotta magát, a férfinak a kezében maradt a blúza egyik ujja. Az valamit ordítani akart, mikor az út végén, a főút felől megjelent egy tank. Megszólalt átható hangja. A férfi, aki még mindig húzott a trikómnál fogva, felkiáltott: „Menjetek a pokolba!” — el engedett, majd mindketten felugortak a tankra.

Mikor elmentek, mi még Yvával ott álltunk a porban egymáshoz bújva. Még mindig reszketett. Aztán a blúza letépett ujjával letörölte combját, és eldobta a fűbe. Dzsony már várt bennünket teli táska szőlővel. Először Yvára nézett, aztán rám. A homlokára mutatott és sziszegett: „Megbolondultál?”

Yvát néztem, szépen lebarnult lábát, a gyönyörű fenekét a testhez álló rövidnadrágban, keskeny vállát, hosszú tarkóját, és féltettem őt.

A híd mögött hazafelé fordult. Egy pillanatra visszanézett, és én láttam, hogy sír. Dzsony utána indult, de én visszatartottam.

„Ugyan”, legyintett, „eltoltad ott a szőlőben. Olyan szép nap lehetett volna...”

Öllős Edit fordítása