Irodalmi Szemle, 2003
2003/8 - JUHÁSZ FERENC KÖSZÖNTÉSE - Németh István: Még mindig, Jégmezők, Űrszonáta, Holdfényszonáta, Napfogyatkozás (versek)
Németh István versei Még mindig (Nagy László emlékére) Még mindig lengnek a púpos asszony lepedői, dagadnak az ablakban a vánkosgi: Sirályok szállnak utánad, szelik a kék eget, reggelente veled együtt ébrednek. Még mindig lengnek a púpos asszony lepedői, dagad a púpja, mint a vitorla. Európa-szerte piranyák pusztításai, szavak szakadéka, hiába sír sírod fölött a nemzet himnusza. Még mindig lengnek a púpos asszony lepedői, dagad a púpja, vércsék rikoltanak, papagájok átkozódnak: Őrült lovak véres patái alatt lángol az ég alja, nyög az átokkohó Vén Európa. Még mindig, még mindig sikolt az ég, hófehér galambok csapdosva menekülnek, fészekfosztó lármás varjak sötét hada kering, még mindig, még mindig nincs vége a haragnak. Jégmezők Jégmezők északon, jégmezők délen, futóhomokon szó parázslik. Jégmezők északon, jégmezők délen,
