Irodalmi Szemle, 2003
2003/8 - JUHÁSZ FERENC KÖSZÖNTÉSE - Juhász Ferenc: Az éjszaka tavasza (vers)
Juhász Ferenc A fénynemzés-porba fúlt vak angyalszemek, mint jégszirtek ahogy lassan ringva úsznak, mint csönd-kúppá dermedt könnyek. Darázs-szemük, térdük, szárnyuk, mellük, az arc-morzsahalom, hím-fényliszttel szikra-árnyuk: fény-kürtben nőstény-szorgalom. Sárga por a fénynemzés-hab a kitinkör-szemgyűrűkig, sziták: lisztes emlők lógnak a szívcsúcs kis száj-ollókig. Sárga por a szemcsírákon, a gomba-halmos arc-pajzson, a pajzs-kerék kitin-ráfon, az arc-vas kitin-szívfalon. Fekete halottas-szekér, halottas hintó-üve gvár az éj, súlya gomoly-fehér, s tejútfarkú ló a rúdnál! Fehérszeplős tömbrengeteg fekete mindenség-testből az a gyász-szigorú öreg ló, galaxis-kalász füstből. Fénytág égitest-fodrokból, fényszűk égitest-gyűrűkből: sejtelemből, tűz-haragból, angyal-vágyú nemi csöndből. lm, a tavasz éjszakája! lllatzsákban mély, magasság.
