Irodalmi Szemle, 2003
2003/7 - NYELV ÉS ÉLET - Lanstyák István: Kódváltás és fordítás (tanulmány)
NYELV ÉS ÉLET 7. Hemokultúru odoberáme vtedy, je to vyšetrenie, keď má pacient septické horúčky, vagyis (..) mikor állandó magas lázba, negyven, még negyven egész öt Celsius- fokos lázba szenved a beteg, szep+//., úgy hívjuk, hogy szeptikus láz, hogy kirázza őt a (.) hideg is, ugye? Akkor vesszük le azt a vért. Hemokultúrát olyankor veszünk le, az egy kivizsgálás, amikor a betegnek rendszeresen szeptikus láza van, vagyis (..) mikor állandó magas lázba, negyven, még negyven egész öt CELSius-fokos lázba szenved a beteg, szep+//., úgy hívjuk, hogy szeptikus láz, hogy kirázza őt a (.) hideg is, ugye? Akkor vesszük le azt a vért. Amint az előző példa is mutatja, az „ismétlések” tartalmilag sem mindig a- zonosak az eredeti szövegrészlettel, nemegyszer továbbviszik, árnyalják a gondolatot. Ezt látjuk a következő rövid megszólalásban is (Husáriková 2003:73): Az alábbi két példában valószínűleg nem puszta más nyelvű ismétlésről, hanem csakugyan fordításról van szó. Mindkét idézet Feled postahivatalának egyik alkalmazottjától való (Debnár 1994:99). Az első esetben a hivatalnok bizonyára azért ismételte meg mondandóját szlovákul, mert nem volt benne biztos, hogy az ügyfél tud-e magyarul, ill. ha tud, nem szlovák identitású-e (mert ez esetben elképzelhető, hogy kétnyelvű létére is elvárja, hogy a hivatalokban szlovákul szóljanak hozzá). A második esetben a hivatalnok több emberhez szólt egyszerre, ezért föltételezhette, hogy a várakozók közt magyarul nem tudók vagy szlovák identitású kétnyelvűek is lehetnek. Érdemes megfigyelni, hogy a második példában a szlovák nyelvű változat nem teljesen szó szerinti megfelelője a magyarnak, hanem mintegy átfogalmazása, amely akkor is megállná a helyét, ha magyarul hangzott volna el: „Akik a pénzre várnak, menjenek ki! A segélyre kint várjanak!”. Mivel a postai alkalmazott kétnyelvű emberekhez beszélt, akik (többsége) számára a fordítás redundáns, lehetséges, hogy ösztönösen úgy találta helyénvalóbbnak, ha más nyelvű megszólalása nem papagáj módjára ismétli meg ugyanazt, ami már elhangzott, hanem kétnyelvű közlésaktusként is megállja a helyét. Ez az attitűd - ha csakugyan erről van szó ebben a konkrét esetben - élesen szemben áll a „valódi” tolmácsok attitűdjével, akik pedig épp akkor érzik úgy, hogy jól végzik munkájukat, ha minél pontosabban ad8. Há, mer Bécsbe jámak vásárolni. (..) Oni tam chodia do Metra, (.) Bécsbe. Há, mer Bécsbe jámak vásárolni. (..) Ők a Metróba jámak oda, (.) Bécsbe. 9. Ezt má nem vesszük föl, dnes to už nezobereme. 10. Akik a pénzre várnak, menjenek ki! Na podporu čakajte vonku! Ezt má nem vösszük föl, ma már nem vesszük fel. Akik a pénzre várnak, menjenek ki! A segélyre kint várjanak!
