Irodalmi Szemle, 2003
2003/7 - BÚCSÚ OZSVALD ÁRPÁDTÓL - Gágyor József: A legkisebb csillag (vers) - Duba Gyula: Mélyről és messziről jött... (búcsúbeszéd)
GÁGYOR JÓZSEF A legkisebb csillag (Ozsvald Árpád emlékére) Elment a „ legkisebb legény ”, Elment egy szebb hazába, Melyet nem tép a balsors, Nem sújt Trianon átka. „Júdása én nem lehetnék” - Árva népéről írta, Szívét dalba öntötte, S dalolt, mint a pacsirta. Még egy utolsót dalolva Felszállt a magas égig, A legkisebb csillag o, Mely oly vakítóan fénylik. Mélyről és messziről jött... Duba Gyula búcsúbeszéde Ozsvald Árpád temetésén A szlovákiai magyar írók búcsúznak Ozsvald Árpád költőtől! A búcsú nehéz, az üresen maradt hely betölthetetlen. Amikor költő távozik, a világ tisztaságából vész el egy rész. Az szűnik meg vele, a szépség akarása, amire az életnek oly nagy szüksége van. Minden élet érték, de a költőével mintha teljesebb lenne a világ. A mi életünk az Ozsvald Árpádéval mindenképp! Halála tényével szembesülve, a megváltozhatatlan láttán elfog a hiánya felett érzett fájdalom. Nemcsak egy volt közülük, hanem a legigazabbak közül való! A költői művet önzetlenség szüli, ebben van nemes pátosza. A vele eltöltött fél évszázad, sorsunkra és munkánkra gondolva, immár lezárt életművét számba véve, megerősít ebben a gondolatban. Tudatosodik bennük, hogy egy történelmi küldetést vállaló és nehéz sorsot betöltő nemzedék tagja volt. Az ötvenes évek legelején nem az élet folyamatossága és az idő természetes rendje, a nemzedékek egymást követésének emberi törvénye emelte fel, hanem a hiányból és megroppantottságból feltörő öntudatra ébreBúcsú Ozsvald Árpádtól r
