Irodalmi Szemle, 2003
2003/1 - Öllős Edit: Duett a dadával (részletek)
Duett a dadával (részletek) végleges a zárszó), a jövő meg olyan, mint ez az ősz: hol illatos rózsabimbónak tűnik, hol fogát vicsorgató vasorrú bábának két seprűn lovagolva. — Ha a pillanat virágzik, nem számít, hogy a nap egészében elhervadt. — Az írásnak nincs állandó háttere. Néha kávé kell és cigaretta, néha Bach, néha istentiszteletek, néha publicisztika. Néha egy érzés, egy lehelet. Néha elég hozzá egy csipetnyi elhatározás. — Úgy tudja az ember hipnotizálni a telefont, hogy szólaljon már meg...! Néha meg épp annak örül, hogy egész nap nem szólalt meg... KAPCSOLAT Kétszáz kilométerre egymástól tűzbe megyünk egymásért, testközelben meg úgy tudunk csipkelődni és gúnyt űzni egymásból! Mindezt ugyanaz irányítja. — Nem sikerült megjegyeznem a vakok és gyengénlátók bankszámlaszámát. Pedig van egy „felesleges” százasom... — Saroyan is megmondta. Nagyon kell tudni örülni, nagyon kell tudni haragudni. Mindenben „egészen” kell lenni. — Isten az igazságot szereti. És az őszinte ember? — A gondolatot a pillanat szüli. Hogy milyen hosszú lesz leírva, csak idő kérdése. — Hát hogy nekem a szívemet könnyebb megszerezni, vagy a lelkemet...? Ez a kérdés talán örökre megválaszolatlan marad. — A férfiakat használni jó. Intellektuális beszélgetésre, brutális szexre. Meg ami közte van. A házasságot jó lenne betiltani. PILLANAT Olvasni vagy levelet írni? Az egyik túl mélyhűtött lenne most, a másik túl tűzforró... Ahhoz meg, amire igazán vágyom, meg kellene tenni pár lépést, és úgy tűnik, Isten megint duzzog... — Egy fővárosi értelmiségi társkereső irodán keresztül keresi élete párját.
