Irodalmi Szemle, 2003

2003/7 - Duba Gyula: Szerelmes földrajzom (2.) (esszé)

Szerelmes földrajzom (2.)

harcos élet és a szenvedélyes szerelem híve, européer magyar költő. Tanítómestere ki is lehetne más, mint a kor rebellis prédikátora, Bornemisza Péter, a pokoli látomások űzöttje és reformátor hitvitázó, „ördögi” könyvek halálra ítélt szerzője. Nyomdát alapít Semptén, magyarítja Szophoklész Elektráját. Nagy európai utazást tesz a reformáció szellemében égve, tanítványába is beoltja, hogy a keleti ellenében a nyugati kultúrát igényelje.

Végvárak védik a tájat a török fennhatóság és létforma ellen. Magatartásában s ebben a szellemiségben nem a megadás, eltűrés és belenyugvás lélektana munkál, hanem a kényszerű, ám vállalt küzdelem és a folyamatosan teremtő békevágy. A védekező lét és önvédelmi harc lélektana fogékonyabb az igazság és az erkölcs iránt. Ebben a helyzetben a hazaszeretet csak igaz lehet! Az önvédelem igaza a hősiesség táptalaja és a legtisztább erkölcs. Az ember mély átéléssel, tudatosan foglalkozik sorsával. A humánum forrásvidéke! Ám az igazi emberi szépségnek is szülőhelye! Milyen ismételhetetlen és nagyszerű kérdést fogalmaz Balassi Katonaéneke? „Vitézek, mi lehet e széles föld felett / szebb dolog a végeknél?” A táj szépségét esztétikai élményként talán még a festészet sem ismeri, inkább csak realista elem és háttér a nagy mesterek képein. Balassi már a természet szépségéről és a táj örömteli hangulatáról áradozik. „Holott kikeletkor az sok szép madár szól... Mező jó illatot az ég szép harmatot ád...” bizony ez korai, szép panteizmus! (Rousseau-nál nyer bölcseleti formát.) A vitézi élet, mint létforma, győzelmek és halál lehetősége, férfias, hazafias pátosz! „...mert ők fejeket szednek”, „halva sokan feküsznek”, és „Sok vad madár gyomra gyakran koporsója / vitézül holt testeknek.” Nyers kép, mégis tiszta líra, belengi az igazságos küzdelemben elnyert halál pátosza, korai példája a magyar költői nyelvnek. Hitelesen adja vissza tárgya tragikus szépségét. Balassi szerelmes versei - férfiasak! A kemény férfiasság nála korjelenségként tűnik fel. A férfi tiszteli a nőt, hálás szerelméért, nem ismeri a férfiönzést, kölcsönös gyönyörre vágyik. Ismert Balassi indulatossága is, a kor feltételezi a vadságot, költészete azonban lovagias, gyakran kesergő, de nem panaszkodó. A költő magyar öntudatához nem férhet kétség. Nyelvéhez és nemzetéhez való ragaszkodását, letisztult és tudatos hazaszeretetét Szép magyar Comoediája prológusából tudjuk: „Ha én is azért az magyar nyelvet ezzel akartam meggazdagítani, hogy megesmerjék mindenek, hogy magyar nyelven is meglehet az, az mi egyeb nyelven meglehet, az jóakaratért nem érdemiem, hogy botránkozónak híja- nak az emberek. Mert az, mi a szerelmet illeti, azt Magyarországon immár régen annyira felvették, úgy eltanulták, s úgy követték mind titkon s mind nyilván mindenek, hogy sem az Olaszok nagyobb okossággal, sem Spanyolok nagyobb buz- gósággal nem követhettek.” Nyugati szelek élesztgetik a Felföld szellemiségét, a keletiek veszélyeztetik. Az érkező eszmék, esztétikai és etikai értékek - s nem csak Balassinál! - magyar gondolkodásmóddal és életérzéssel ötvöződnek.

A hegyek között úgy tűnnek fel a magyar szellem megnyilvánulásai, mint a vadvirágok. Ösztönösen, természetes szépségükben. Trencsén közelében találjuk