Irodalmi Szemle, 2003

2003/7 - Pomogáts Béla: Rákóczi alakja a szépirodalom tükrében (esszé)

Rákóczi alakja a szépirodalom tükrében

zolta, hogy milyen történetírói alapossággal, egyszersmind művészi kompozíciós készséggel és nyelvteremtő erővel képes életre kelteni nemzeti múltunk nagyszerű hőseit és drámai eseményeit.

A Rákóczi-regény Laczkó Géza írói munkásságának legnagyobb vállalkozása volt, a negyvenes évek elejétől egészen 1953-ban bekövetkezett haláláig csakis ezen a müvén dolgozott. Kis soroksári lakásában minden közszerepléstől visz- szavonultan, szerzetesi fegyelemben jegyzetelte a forrásműveket, rótta tele az íveket. A Zrínyi-regény koncepciójából indult, sőt a két könyv között természetes ösz- szefüggést látott, minthogy Zrínyi Miklós nemzetpolitikai terveit: a független és megújuló magyar államot a Rákóczi-szabadságharc kívánta megvalósítani. A regény építkezése és epikai alakzata is a korábbi eredményeket követte. Laczkó modern regényeposzt alkotott, ahol az epikus teljesség az ábrázolt korszak széles körű bemutatásában, a megidézett világ teljes képének feltárásában és felrajzolásában érvényesült.

Hatalmas kutatómunkát végzett, egy történészt is meglepő ismeretanyagot halmozott fel. A realista teljesség elvét a tudományos rekonstrukció igényével egészítette ki. A klasszikus regényeposzt nagyszabású kortörténeti képpé, művelődés- történeti tablóvá fejlesztette. Egy korábbi tanulmányában - A történelmi regény - úgy indokolta meg a téma efféle felfogását, hogy arra a felelősségtudatra hivatkozott, amit a realista írónak kell éreznie a múlt valósága iránt. Őbenne valóban volt ilyen felelősségtudat, szinte monografikus teljességgel keltette életre Rákóczi Ferenc iljúságának és a kuruc-labanc háborúknak történetét, tárgyi és művelődés- történeti képét és nyelvi kifejezéseit. Regénye mégsem vált művelődéstörténeti tanulmánnyá, emberismerete és lélektani érzéke, a cselekmény bonyolításának és szerkesztésének költői biztonsága megőrizték a munka szépirodalmi jellegét. Rákóczi vívódásainak, önmagával folytatott vitáinak ábrázolásában pedig azt is érzékeltetni tudta, hogy a regénynek időszerű mondanivalója van. Az író maga is a nagy történelmi sorsfordulók természetén és kilátásain, a magyarság történelmi esélyein gondolkozott.

Nagy művét sajnos már nem fejezhette be, a trilógiából csak az első két rész - Isten árnyéka a földön, Vörös zászlók alatt - készült el, a harmadik kötetből - A „magyar király” amely a fejedelem emigrációjának történetét dolgozta volna fel, már csak vázlatokat tudott készíteni, a munka lezárására nem maradt ideje. A Rákóczi-regény azonban így is a fejedelem hősi sorsának bizonyára legnagyobb irodalmi emlékműve lett, kár, hogy új kiadására, éppen a mostani jubileumi évfordulón, nem vállalkozott a könyvkiadás egyetlen műhelye sem.

Végezetül, engedtessék meg nekem, hogy előadásomat Ravasz László református püspök szavaival fejezzem be, ezek Az örök Rákóczi című esszéjében az 1935-ös Rákóczi Emlékkönyv zárótanulmányában olvashatók. Rákóczi - összegzi a fejedelem sorsában kitapintható történelmi példázatot - „magyar nemzetnek képe és egybefoglalója, aki lázadóvá lesz és számkivetésben hal meg. Tragikuma az