Irodalmi Szemle, 2003
2003/1 - Öllős Edit: Duett a dadával (részletek)
Öllős Edit Duett a dadával (részletek) VIGYÁZAT! Gondold meg jól, mikor leszel szerelmes! Mert ha viszonozzák érzéseidet, könnyen kialakul a függőség — és az semmi jóhoz nem vezet! — Egy langyos szerdai napon, mikor a gondolatok terpeszkednek, a szavak és mosolyok egyértelműek, a csalódások miniatűrök, mikor szinte egyre megy, mit mondasz, ilyenkor szokott magával jóban lenni az ember. Egyébként ilyenkor csak tollat kézbe venni érdemes. — Én csak a tenyeremet szoktam összecsapni, de a nagyközönség azt is csak úgy hallja, mint szú percegését a viharban. ALKOTÓI VÁLSÁG MINIBEN Magam mellé képzeltem édesanyám tüneményes mivoltát testi valójában, és egy könnyed eszmefuttatást vetettem neki papírra, hálával körítve, közben mintha valami lírai prózaféle éledezett volna bennem a szerelemről, aztán úgy gondoltam, sétálok egyet, mielőtt nekiállok alkotni, és máris közbejött pár lélekfacsaró megjegyzés (olyan, mikor úgy gondolják, belőlem is tizenkettő egy tucat), és igénybe kellett vennem páncélomat, de mivel az utóbbi időben ugyancsak berozsdásodott, a lírai próza eltolódott időtlen időkre. — Mikor két reggeli után is olyan a kávé, mint éhgyomorra, és lőtávolságon kívül van az ember, csak azon gondolkodik, mikorra időzítse magát. ILYEN IS VAN... Minden rendben (talán túlságosan is), minden ideális, minden (és szinte mindenki) alkalmazkodik az emberhez, mégis hirtelen szomorú lesz... Nem örül a borús időnek (hogy lelkifurdalás nélkül lehet idebent), a szoba melegének, a gyümölcssalátának (melyet cigaretta helyett készített pótcselekvésként), a kedves szavaknak... Talán az a baj, hogy napok óta nem mozgatta meg túlságosan a világot. Ez az! Hát burkoltan meg kell dicsérnie szeretőjét, vacsora helyett tornázni egy jót, aztán kihívni párbajra magát. ISTEN MEGINT MEGHARAGUDOTT? Sorra vágyik az ember minden jóra, aztán minden csak egy pillanatra elégíti ki, és se szó, se beszéd, megunja. Azt meg, hogy ihlete van, képtelen megjátszani.
