Irodalmi Szemle, 2003
2003/6 - Bodnár Éva versei (Számon kérő számadás, Fohász a hazáért, Aratás előtt)
Bodnár Éva versei csodáld ezt a tájat! Hol üde szellő borzol minden kis fűszálat. Hol erdőszélen rőt vad kóborol, s az éjszakában ősi csend honol. Ahol ez a nép hazára talált, de mégsem tudja biztos otthonát. És lassan-lassan elfelejt már sírni. Rég nem könyörög: csak próbálja kibírni mindazt, mit hosszú századokon át cipel már, mint öröklött rabigát. Egyre tovább. Nézd, Uram! A folyóparti zöld lombok alatt egy percre megpihen a gondolat — szünetet tart a pergő idő. És nincs eszme — sem hatalmi erő — mely rád kötözné kényszerzubbonyát... És hajtana egyre-egyre tovább. Uram! Mi megvívtunk sok csatát! És ontottunk vért, amikor úgy kellett, Mert ez a föld el nem veszhetett! Nézz le ránk — kérünk könyörögve, Hadd érezzük: miénk lesz örökre! Aratás előtt Amerre nézek, lágy fuvallat táncol a búzaföldeken. Itt állok előtted, mindennapi kenyerünket imában hordozó szent termőföld. És nézem pipacsokkal tarkított végtelen arcképed. Magadban hordozod
