Irodalmi Szemle, 2003

2003/6 - Veres János hagyatékából (Eltűnök, Napfény, Strófa, Oda és vissza)

Veres János hagyatékából

Oda és vissza

Veres János hagyatékában maradt versei 1951 előtt íródtak. Lényegében ezek alapján „fedezte öt fel” Fábry Zoltán. A verseket az özvegy, Veres Jánosné közvetítésével közöljük.

Evickélek a bús Időben, de hátrafelé, mint a rákok.

Most épp a Nádas-tóhoz érek, ahol ismerős virágok közt vártak a volt diák-barátok.

Szoknya-ügyekkel dicsekedve cigarettázunk, nevetgélünk.

Valaki felolvas egy könyvből, aztán begázolunk a vízbe, fénykoronás benne arcképük.

Latin szótárunk félredobva hever a zsíros kenyér mellett.

Dúsak vagyunk, miként a nyarunk, s könnyük, akár a játszi lepkék. Hangunknak a Holnap felelget.

Szedelőzködöm. Maraszta Inak;

„Az imént jöttél, ne menj még el!” Mégis indulok; visszatérek a jelen borzas bozótjába, melyet a szél és a félelem bélel.