Irodalmi Szemle, 2003
2003/6 - Gál Sándor: Napló, 1983 (2.)
Gál Sándor aranyosi rezervátumban, Nagy Laci segítségével. Sok ismerőssel találkoztam. Jó volt pihenni, járkálni, vadászni. A hajnalok pompásak voltak. Meglátogattam Csontos Vilmos bácsit is, sajnos, nagyon érzi, hogy mellőzik, hogy nem kapja meg azt a megbecsülést, amit méltón megérdemelne emberként, íróként egyaránt. Meg kéne azt is írni. Hogy a legközelebbi múltunkat sem tudjuk kellően megbecsülni. Ott az eltávozottak: Forbáth, Bábi, Szabó Béla, Egri Viktor — ugyan neveztek-e el róluk utcát valahol? Mert azért ennyi megilletné őket. Volt idő, amikor ők jelentették nemzetiségi kultúránkon belül az irodalmat, s amit megalapoztak, mi, az utánuk jövők, csak arra építhetünk és építünk. Csontos Vilmos is alapozó — még ma is. De hogy ki temeti el — nem tudható. Mindezen el kell gondolkodni és nyilvánosságot adni a kérdésnek. Az elmúlt hét pedig azzal telt, hogy tisztába tettem a regény két példányát. Egyet Zalabai Zsigának, egyet Görömbei Adrisnak adtam postára ma délelőtt. Én befejezettnek tekintem az ÉN VOLTAM-at. Ennyire futotta. Lehet, hogy a témát még alaposabban is meg lehetne gyúrni, lekerekíteni az éleket, s az utolját 20-30 oldallal bővíteni, főleg az elnökösködését részletezve. De engem nem a részletek izgatnak. Most már csak várnom kell, s várok is kíváncsian arra, hogy amit csináltam, ér-e valamit. Ma Mayer Judittal is beszéltem, még az is meglehet, hogy jövőre mégis megjelenik a prózáimból tervezett válogatás. Ha rendbe jövök, a hónap közepén még egyszer beszélek Sárkánnyal. Június 5. vasárnap. Délelőtt főzőcskéztünk. Éva nincs jól. Délután Csányban voltunk, jót úsztam, de utána éreztem a gyomromat. írtam egy darabot a „túzokos” cikkből. Holnap vagy holnapután be is fejezem. Ha a keskeny-film is sikerült, akkor egész szép dupla oldal lehetne belőle. Ma is készülünk Csányba, de Éva állapota miatt lehet, hogy maradnunk kell. Aggaszt, hogy most kezd bonyolódni a helyzet, amikor túl van az ötödik hónapon. Június 6. hétfő. Évát megint kiírta az orvos. Nagyon nyugtalanító az állapota. Túl van az ötödik hónapon — ha most veszítené el gyermekünket, az katasztrófa lenne. Rágondolni se merek! Az idő egyébként májusi, szeles. Páskándi Géza drámáját olvastam a Kortársban. Jól megírt dráma a „tisztogatások” idejéből. A „túzokos” riportot írtam, majdnem kész is lettem vele, de egy perexet még írok eléje, a közepébe is kell egy betoldás, a mezőgazdaság vegyi és technikai kérdéseiről, s a befejezést egy kicsit átigazítani. Most lehet, most már van egy kicsi időm. A regény „lecsúszott” rólam, most már a saját életét éli, ha van saját élete. Csak a reményem maradt, hogy nem dolgoztam hiába. Megjött a diafilm is az őzes és túzokos felvételekkel, megint rosszul exponáltam a második részt — fakó az egész, használhatatlan. Június 9. péntek. Ma, hosszú idő után, esett pár szem eső. Ami a lényeg: Éva állapota jó. Ezen túl ma hozzáfogtam, s írtam vagy ötoldalnyit A vers születés című tanul- mányhoz/-ból/. A munka jól megy, egy sor gondolat merült fel bennem munka közben. De ami a lényeg: teljesen világos előttem ez a rendszer, vagy pontosabban annak a rendszere, amit meg akarok fogalmazni ezzel kapcsolat
