Irodalmi Szemle, 2003

2003/6 - Gál Sándor: Napló, 1983 (2.)

Gál Sándor

Napló, 1983 (2.)

(Részletek)

Május 2. hétfő.

Esőt hozott a május, elered, megáll, s újból megindul az égi áldás. Reggel a klinikán voltam, vért vettek egészségi állapotomat megítélni. Délelőtt pedig a regényen dolgoztam. A munka jól ment, s hirtelen meg is ijedtem, hogy lassan a végére érek. Hát igen, legfeljebb 15-20 oldalnyi az, amit még meg kell írnom. És egyáltalán nem tudom, jó lesz-e így, ahogy megírtam. Hasonló bizonytalanságot éreztem annak idején, amikor a Családi krónikái fejeztem be. De az azért mégis más volt. Délután másoltam a regény szövegét. Biztosan lesz rajta még elég javítanivaló, ennek ellenére — remélem — nem lesz unalmas olvasmány, ha megjelenik — ha valaha megjelenik. Mert úgy épült, ahogy az akácfa nő: göcsörtösen és kemény tüskékkel az ágain.

Május 5- csütörtök.

A tegnapi gyomorröntgen szerint megint fekélyem van. Nyelem az orvosságokat, aminek következménye, hogy a bennük lévő atropintól alig látok. Most is csak úgy „körülbelül” írok, két fátyolosán vibráló sor közé. Dolgoztam a napokban a regényen, túl vagyok a 200. noteszlapon, s lényegében már csak a befejezést kell megcsinálnom, de azt jól. Csak a sok orvosság el ne hülyítsen addig. S hát persze a fájdalmak, amelyek kiszámíthatatlanok. Ma délután is alig lézengtem. Reggel esett az eső és erős szél fújt. Máskülönben szép a május. Gyimesi Gyuri is írt a vadászatok ügyében. Úgy látszik, lesz egy szép hetünk az idén. Megérdemeljük, istenemre meg.

Május 6. péntek.

Ami a legfontosabb: befejeztem a regényt. Több, mint hét hónapos megfeszített munka van benne. És ami benne van, vajon mikor lát napvilágot?! Csak még a címét nem döntöttem el véglegesen. De az most már ráér; van elég időm elpepecselni fölötte. Persze, még kegyetlenül sok munkám lesz vele, hiszen le kell gépelnem az egészet, amit pedig szívből utálok... Ilyenkor mindig sajnálom, hogy képtelen vagyok gépbe fogalmazni. Hiába, én már csak megmaradok az irodalomban a manufaktúra mellett; engem legfeljebb kikerülhet a műszaki fejlődés ezen a téren. Most már csak azt volna jó tudni, hogy ér-e valamit az a kétszáz noteszoldal, amit ennyi ideig körmöltem, s aminek a címe egyelőre: ÉN VOLTAM. Nem én, hanem a regényem főszereplője, a NÉVTELEN, aki Krisztusként vállal és valósít meg mindent, ami számára elrendeltetett.

Május 9. hétfő.

Borult, esős-párás nap. A hármas ünnep utolsó napja. Tegnap délelőtt és ma