Irodalmi Szemle, 2003
2003/5 - VENDÉGKRITIKA - Görömbei András: Hollóidő
KÖNYVRŐL KÖNYVRE bátorítja. A hódoltsági létben ugyanis alapvetően elhibázott az az újszövetségi elv, hogy ha kővel dobnak meg, kenyérrel dobd vissza. Terebi azokat neveli békességre, akiket úgyis legyőztek már. Fortuna véleménye szerint a hitújítás úgy bontotta meg a kereszténység erejét, hogy ezzel kiszolgáltatottá tette a barbároknak. Ő tele van nyugtalansággal, lázadással, elégedetlenséggel. Szigorúan ítéli meg a revekieket is. Annyira megszokták már a kiszolgáltatottságot, hogy maguk ragaszkodnak ahhoz, hogy uralkodjanak rajtuk. A sorsukkal való megbékélés álcája az idők folyamán bőrükre forrt: „Ez az álca mára saját lényegük”. A deák hol az egyik mesternek ad magában igazat, hol a másiknak, aztán egyre inkább úgy látja, egyik sem igazítja el a világ kiismerhetetlen dolgaiban. Egyetlen bizonyosság marad számára. Ez pedig az, hogy „aki itt él, annak tudnia kell, hogy támasztalan”. A világ kiismerhetetlen, „minden, ami bennünket körülvesz, okául szegődhet annak, ami elkövetkezik, holott lehet, véletlenek tánca és ölelkezése az egész”. Az egész regényre érvényesen szól a kérdés: „Ki tanít meg a véletlent az okkalvalótól különválasztani?” A deák abbahagyta a följegyzések tanulmányozását, mert úgy érezte, hogy azok bizonyosság helyett csak megválaszolhatatlan kérdéseket adtak neki. Az egymással szembefeszülő dialógusok helyett elővette az öreg pap tékájából a Világkrónikát, s „ahány országa, városa a világnak, az mind elébe tárult”. Ellenpontja ez a Világkrónika a reveki létnek. Reveken fokozatosan igazolódik Lukács pap híveiről mindaz, amit Illés mester indulatosan mondott róluk. Saját családtagjaikért kifizetik a válságdíjat, az öreg pappal azonban nem törődnek. Igaz, a barbárt sem lehetne kielégíteni, meghatározatlan és mérhetetlen válságdíjat követel. Mindent megtehet. Reveken pedig folyik tovább az élet. Fantasztikus dolgok történnek, és fantasztikus dolgok derülnek ki. Különleges személyek népesítik be a reveki világot — hódolók és hódítók egyaránt. Az önmaga eredetét, kilétét firtató deák megtudja, hogy ő Fortuna Illés fia, pici gyermek korában lóháton menekítette egy kosárban az apja Terebi Lukács házába. Ezt a családtörténetet Baga Rózái elejtett szavai építik fel, de aztán az emlékezetét vesztett Terebi Lukács beszédtörtedékei erősítik meg. Titok persze bőven maradt ezután is. A hódoltsági lét korlátozott lét, zárt világ. Ennek a távlattalanságával szemben a regényben a Nürnbergi Krónika a nagyvilág szépségeit, távlatait mutatja meg a deák és a zárt hódoltsági világból elmenekülő fiúk számára. Jelképes értelmű azonban az, hogy a zárt hódoltsági létben a nagyvilágot, távlatokat jelképező Nürbnergi Krónikái föl kell áldoznia a deáknak azért, hogy a törökök szabadon engedjék a minden időben a hódoltsági lét békés elviselésére tanító Terebi Lukácsot. S ugyancsak példázat értékű az is, hogy a Nürnbergi Krónika feláldozásával sem érhettek célhoz. Egy másik esemény — a Fortuna Illés által a tiszteletes kiszabadítására megfogadott hajdúk előre nem látható cselekedete — miatt a törökök elpusztítják egész Reveket. A deák sokszor kiment a határban magukat meghúzó reveki fiúkhoz. A Világkrónikát is megmutatta nekik. Ez az élmény fölerősítette vándorlási szándékukat, hiszen csodálatos világ tárult a szemük elé, melyet óhatatlanul is
