Irodalmi Szemle, 2003
2003/5 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Duba Gyula: Történelmünk forrásvidékei (Kiss József kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Duba Gyula Történelmünk forrásvidékei (Kiss József: Kötődések és távlatok) Kiss József munkásságával foglalkozva, már első kötete kapcsán is, nem az érdekelt, mennyit tud a történelemről, hanem hogy mi róla a véleménye! Jelentős különbség! Benne van az is, hogy nem igazán hiszek a pozitivista történetírásban, annak objektivitásra való törekvését és tényfeltáró erényeit, látszólagos pártatlanságát értékelem, de általában kevésnek és hiányosnak tartom. Igazából tehát elfogadom adatszerűségét, ám nem elégít ki teljesen. Hiszen a történetírás — bizonyos értelemben — már anyaga kiválasztásában és a tények megválogatásában — szubjektív! S még inkább akkor, ha — ne adj isten — minősít is! Ezért olyan históriai munka hitelességében, amelyben nem érzem a történész állásfoglalását, eleve kételkedem! Mert a puszta tények, s éppen a fennebb elmondottakból adódóan, néha még önmagukért sem beszélnek. Jellegtelenné válnak, bármily döbbenetes is, nem sugallják igazi értelmüket. Ami persze nem jelenti, hogy a történetíró túlságosan szubjektív, egyoldalú vagy elfogult lehet. Szükséges, hogy egyéni szemléletében hiteles közösségi tapasztalás és egyetemes morális szemlélet és értékrend érvényesüljön. Megnyugtató módon a személyes értékelés és általános minőség egyensúlyát képviselje. Már Kiss József első köteténél felfigyeltem, mennyire eredményesen, szinte döntő mértékben alapozza valóságszemléletét és értékítéleteit sajátos tapasztalatainkra, a kisebbségi sorsra és annak létigazságaira. Ez persze természetesnek tűnhet fel. Műfaját maga is valamiféle történelmi publicisztikának, történeti közírásnak minősíti. Ám mindenképpen több annál! Hozzájárul ehhez, hogy kisebbségi látószöge programszerű! Gondolatisága a bölcselet felé irányul, s gyakran filozófiai igényű! Olyan felismeréseket és tanulságokat, általánosítható megállapításokat ír le, amelyekről joggal vélhetjük, hogy a mi sajátos létigazságaink. Bevallom, érdeklődésem másik vonása éppen ez volt: milyen színvonalon és érvénnyel fogalmaz meg a szerző törvényszerűségeket és felismeréseket, amelyekben a szlovákiai magyarság sorsa tükröződik? Általánosítva a kérdést: hol tart ma — egyéb területeken is! — a tudományos gondolkodásunk? A válasz több, mint megnyugtató. A következőkben elmondottak jórészt tudományos-ismeretterjesztő irodalmunk művelőire is érvényesek. Mindenekelőtt a tényszemlélet minőségét és a tudományos tájékozódás színvonalát illetően és gondolatiságát is érintően. A Fórum Társaság publikációi és
