Irodalmi Szemle, 2003
2003/5 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Zsigrai Andrea versei (A hattyú, Útszéli virág, Készül a járda)
Zsigrai Andrea A hattyú Hattyú úszik kinn a Dunán, tündérlány vagy, jól tudom ám, Árgyélus volt hű szeretőd, úgy érzed, még megleled őt? Rég jártál itt, szép Ilona, társnőid sem látni soha. Megbántottan szálltatok el, oly pompás volt bár ez a hely. Itt hagytátok rég a Dunát, fürtjeiteknek szép aranyát. Sajnos e kincsnek nincs nyoma már, vízi tanyátok néma mocsár. Fűzfa alatt nincs asztalotok, vándor hol lel jó falatot. Kis szigetet, nagy nádasokat nem láthatsz már erre sokat. S mégis, szép Tündér Ilona, itt látlak most, szinte csoda, tán honvágytól fáj a szíved, régi hazád hogy felkeresed? Úgy gondoltad, más a világ? Nincs hálátlanság, butaság? Fordulj vissza, még mielőbb, Több a gonoszság, mint azelőtt. Itt idegen vagy, senki se vár, Mert az Aranykert csak mese már. Útszéli virág Út szélén nőtt árva virágszál széllel harcol, út pora rászáll. Sok testvérét kinn a mezőben bú, baj megkíméli, csak őt nem.
