Irodalmi Szemle, 2003
2003/5 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Gál Sándor: Napló, 1983 (részletek)
Napló, 1983 írásához anyagot gyűjteni. Pár órát Fecsó Paliéknál töltöttem; az a gyanúm, hogy Pali leszámolt azzal, hogy az Új Szó napi igényein túl valaha is hozzálásson még az íráshoz. Nincs meg hozzá az erkölcsi és a szellemi ereje. Irodalmi vonatkozásban csak sértettség és panasz él benne. Szombaton Dedinkyben voltunk sízni. Odafelé rettenetesen fájt a térdem, de azért tudtam sízni, s ez a lényeg. Ezzel szemben alig írtam pár sort az elmúlt napokban. Verssel bíbelődtem, de nem jók a délelőttjeim. Tegnap és ma is Gyurkó L. Kádár-könyvét olvastam. Egy csomó ismert anyag mögött néhány jó felismerés és történelmi összefoglalás. Azonban Kádárról az olvasás után se tudok sokkal többet, mint amit eddig is tudtam. Újabban megint csak szemüveggel tudok olvasni. Nem tetszik. Ma délután Csemadok-elnökségi ülés volt. Az elmúlt év komplex értékelése s az aktuális föladatok. Ronda köd. Agyonnyom. Január 18. kedd. Hiába határoztam el, hogy minden nap eseményeit-gondolatait összefoglalom — nem sikerül. A többnapos utazásokra nem cipelhetem magammal ezt a pakk-nehéz füzetet. Az elmúlt pénteken, viszonylag jó utakon Búcsra utaztam. Este író-olvasó találkozó volt. Zalabai Zsiga mondott bevezetőt. Tudtam, hogy nagy megbecsülést odahaza nem várhatok, de azt reméltem, hogy kevesebb keserű szájízzel kell eljönnöm a találkozóról. Egy biztos: többet soha nem vállalkozom arra, hogy hazamenjek ilyen találkozóra. Lacival szombaton voltunk kint a Nagyérháton, de semmi különös nem volt. De jól esett a tíz kilométernyi járkálás. Még aznap Vilmáéknál és Laciéknál voltunk mamával és papával. Vasárnap pedig a mamával Kassára autóztunk. Hétfőn és kedden riportokat írtam. Az idő, mintha március végén járnánk. Január 22. A regényből írtam egy keveset, meg riportot is a tavalyi szép szalonkázásról. Tegnap ki akartam menni szarvaslesre, de tönkrement az autóm. Vihetem — húzathatom — a szervizbe. Pozsonyban zűrök vannak, megint elhalasztották az évzárót, már másodszor. Mama így itt maradhat még egy hétig, úgy látom, jól érzi magát, pihen, kézimunkázik, s az Évikét is tanítja erősen. Ma budapesti együttest fogadtunk (KISZ KB), este pedig Buzi tára megyek évzáró taggyűlésre. Rosszul aludtam az éjszaka, hajnalban ébredtem, s egész virradatig a regény folytatásán gondolkodtam, és úgy hiszem, két fontos mozzanatot is sikerült megoldanom, s ez jó, mert biztonságos továbbhaladást adott. Felmerült néhány új motívum is, de egyelőre nem tudom, lehetséges-e beilleszteni ebbe az életsorba, hogy ne veszítsen a hiteléből és erejéből az egész. Holan-fordítá- sokat is küldtem a Hétbe. Január 23. vasárnap. Fejfájással ébredtem. Délelőtt Évikével színházban voltunk. Azon gondolkodom azóta, hogy rendszeresíteni kéne a mesedélelőttöket a Tháliában. A legközelebbi elnökségen felvetem a kérdést. Úgy hiszem, szeptembertől meg lehetne oldani. Színészeket, írókat kéne felkérni egy-másfél órás szereplésre. De lehetne népművészeti együtteseket, csoportokat is bevonni játékkal, mesével együtt. A mama és az Évák egész nap kézimunkáznak. Óriási eredmény: a mama a kis Évát megtanította varrni jobb kézzel!!! Az abszolút balkezes kisasszonyt. Az idő egészen tavaszi; talán 10 fok feletti a kinti
