Irodalmi Szemle, 2003
2003/5 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Duba Gyula: Az első költőnk (Dénes György nyolcvanéves)
Jubilánsok köszöntése gyermekeknek alkotott líra néha csapongó, máskor könnyes szépségét, egyszerűségében is mély gazdagságát. Évtizedek során íróportréi is tükrözték, mennyire az „irodalomban él.” Természetes megnyilvánulási formája, mint sok már írásbeli elődünknek, hogy az irodalmi jelenségekről is — pályatársakról, klasszikusokról — elmondja véleményét. Van róluk sajátos képe, értékelése. Vallomásos íróportréi, miniesszéi és pillanatfelvételei figyelemre méltóak. Legtöbb a tizenkilencedik-hu- szadik századból való alkotókról szól, ám akadnak közeli kortársak is köztük. Nem költői munkája melléktermékei ezek sem, hanem szerves részei, mintha az írásról való véleményét, irodalomelméletét fogalmazná meg bennük, tájékozódási körét jellemezve. Szellemisége egységében jelentős: költő, portréíró és szerkesztő. Irodalmár! Az is jellemzője, hogy az íróknál nem „csak” a műveik érdeklik, hanem még inkább az életük. Olyan emberi vonatkozásaik, amelyek az alkotások mögött élnek. Gondjaik és tulajdonságaik, környezetük viszonyulása az íróhoz, társadalmi közegük, mellyel küzdenek. Néha már-már jóindulatú „pletykálódásnak” nevezhetnénk az író sorsáról, életéről. Mert költőként is az élet érdekli, nincs érzéke elvont tanok iránt, bölcselkedés helyett a megérzések és tapasztalatok kötik le figyelmét. Dénes a maga bensőjével összevetve értékeli a világ dolgait, alapul önsorsát veszi, hogy hozzá mérje a világ menetét. Kevésbé eszmék, inkább élmények formálják, programadó kényszerek és iránymutató vágy nem él benne, hanem ehelyett a megismerés kíváncsisága és az önkifejezés akarása! Mindenben mélyen azonos nemzedékével. A kezdőket életközpontúság és valóságfeltárás ihlette, Dénest is! Adottnak veszi a művet, ismertnek és elfogadottnak, ám arra felettébb kíváncsi, miből és milyen körülmények között született. Az író életében keresi a drámát, sorsában a tragédiát, nehéz körülményeket és testi-lelki betegségeket, igen, minden bizonnyal azt is, a halál árnyát, amely bennük munkál és a közelükben ólálkodik. Az író sorsa tragikus, és az alkotás folyamata dráma! S a mű nem csupán szellemi élményt nyújtó megnyilvánulás, hanem vallomásos értékeket képviselő életerő. Mintha úgy látná, hogy az író élete fokozatosan az elmúlás jegyében telik, ezért állandóan a véges idő mozgására ügyel, azt próbálja kifejezni! Ezért neveztem Dénes Györgyöt első költőnknek, és érzem irodalmunk metaforájának életútját. Mindig több volt a gondunk, mint a segítség, számosabb az akadály, mint a lehetőség, nehéz önépítkezés közben kevés elismerés juthatott, jóval több bírálat, mint értékelés kísért. Egy hajón utaztunk. De Dénes György kitartó munkakedve és önmagába vetett hite is közös tulajdonunk. Nemrégen megjelent válogatott verseskönyve a Hattyúk éji dala hitelesen summázza költői munkája eredményeit, amelyhez a további jövőben erőt, töretlen kedvet és jó egészséget kívánunk! Duba Gyula
