Irodalmi Szemle, 2003
2003/5 - Csordás János; Egy civil első napja a hadseregben (elbeszélés)
Egy civil első napja a hadseregben szedjük le a lepedőket. Morogva megteszük.- No ide figyeljenek! — kezdi magázva. - A vezényszóra nekilátnak újra, húsz másodpercet kapnak rá! Rajta! Hruška elégedetlen velünk, húsz másodperc alatt senki sem képes rendes munkát végezni. Egészen fél négyig gyakoroljuk a lepedőterítést, s immáron ketten-hárman húsz másodpercen belül teljesítenek. Akik a felső ágyat kapták, azok alaposan kikészülnek. Fél négykor Hruška megparancsolja, hogy rámoljuk ki az ágyra a nagy szekrény tartalmát. Állítólag rosszul teljesítettük a feladatunkat. Megvárja, amíg ezt megtesszük, majd kijelenti:- Négykor ellenőrzés lesz, készüljenek fel rá! - S ezzel ott hagy bennünket. Nem egész félóránk marad dolgaink elrakásához.- Je to kokof - mondja valaki az ablaknál. Lényegében helyes a megítélése, egyetértek vele. Az ellenőrzést hárman végzik, Topinka, Nevédel és Hruška. Előbb Hruška járja végig a szekrénysort, szótlanul, levakarhatatlan vigyorral az arcán. Egy-két embernek saját kezűleg dobálja ki a holmiját, miközben jól szórakozik. Ezután Nevédel következik, nem nyúl semmihez, velünk dobáltatja ki a holmijainkat. Rajta látszik, hogy számára ez csupán szórakozás vagy komolytalankodás, afféle kötelező ceremónia, hagyományőrzés, amelyet annak idején velük is megtettek a kezdet kezdetén. Topinka nem erőlteti meg magát, egyszerűbb megoldást választ: elkiáltja magát, hogy akinek még van valamije a szekrényében, az dobálja ki azokat a padlóra... Egy vézna fiú azt gondolja, hogy ez reá nem vonatkozik, sikerülhet a kibúvó, s a holmiját a szekrényben hagyja. A következő parancs úgyis az lesz, gondolja, hogy rakjuk vissza... Topinka viszont jóval dörzsöltebb... Mindenkit futólépésben kivezényel a folyosóra, felsorakoztat, s nyugodtan végigsétál a szekrénysorok közt. Elmegy a vézna fiú szekrénye előtt, de amikor visszafelé jön, pont ott áll meg. A tekintete merev, alulról felfelé néz.- Lépjen ki az, akié ez a szekrény! A vézna fiú ímmel-ámmal kilép. Zavarában nem tudja, mosolyogjon-e avagy komoly képet vágjon. Végül a mosolyt választja. Topinka szenvtelenül kijelenti: - A parancsot, akármilyen hülyén hangzik, teljesíteni kell! - S megparancsolja a fiúnak, végezzen el húsz nyalókát; azaz fekvőtámaszt. A fiú némileg megszégyenülten lenyomja a fekvőtámaszokat, a tizenkettedik után kissé lihegve. Topinka hangosan számolja.- Nos, amit az előbb mondtam a paranccsal kapcsolatban, az kivétel nélkül mindenkire vonatkozik! — mondja szigorúan. - Itt nincs helye egyéni akciónak! S hogy nyomatékot adjon mondandójának, mindenkivel elvégeztet húsz fekvőtámaszt. Imigyen a vézna fiú jár a legrosszabbul, neki duplán kell „nyalókáznia”.- Rakják vissza a holmijukat, hatkor vacsora! - veszi át az irányítást Hruška.- Azután ellenőrzés, úgyhogy ne lazsáljanak! Oszolj! * - Ez egy fasz!
