Irodalmi Szemle, 2003
2003/5 - Csordás János; Egy civil első napja a hadseregben (elbeszélés)
Egy civil első napja a hadseregben Nagyon óhajtom, hogy ne az ő osztagába soroljanak, első látásra sokkalta szimpatikusabbnak tartom a másik tizedest... Ekkor Topinka kimondja az én nevemet is. Hibátlanul! Na tessék, mégiscsak hozzá kerültem!- Jelen! - mondom hangosan. A csehek zde-t mondanak, a szlovákok tu-t. Én is tu-i mondok. Az első osztagba túlnyomó többségben csehek kerülnek, elvétve hallok szlovák jelentkezőt... A másik tizedes neve Nevédel, a kis tömzsit Hruškának hívják, a rangja őrvezető. Megtanulom megkülönböztetni az örvezetőt és a tizedest. Miután vége a névsorolvasásnak, Topinka és Nevédel eltűnik, Hruška marad velünk. A két idősebb katona hagyja a fiatalabbikat bajlódni... Megnézem az órámat, fél tizenegyet mutat. Lassan telik az idő... Messze még a leszerelés napja! Hruška felvilágosít a teendőnkről, megmondja, mit csináljunk délig. Állandóan vigyorogva beszél, kezdem azt hinni, ez valamiféle születési rendellenessége. Figyelnem kell arra, mit mond, pontosabban: mit akarna mondani. Felettébb zavarosan fogalmaz, olykor nem fejezi ki magát teljesen érthetően, valószínűleg gyér a szókincse.. Legelőször bepakoljuk a toalettszekrénybe tartozó dolgainkat. Ide kerülnek a tisztálkodáshoz szükséges dolgok, mindazok, amelyeket magunkkal hoztunk- már aki hozott, mert kevesen szerelkeztek fel komplett toalettel. Akad köztünk olyan, aki semmit sem hozott magával, azt gondolván, itt mindent megkap. A toalettszekrénybe kerül továbbá a kapott pizsama és a tornafelszerelés: a melegítő alsó és felső rész és a tornacipő - a trampky. Hruška kijelenti, hogy a legszükségesebb dolgokat - szappant, törülközőt többek közt - hétfőn kapjuk meg a raktárból. A toalettszekrény tartalmának elrendezése után kiválasztjuk a nagy szekrényt magunknak. A szobánkkal átellenben, a folyosó legvégén van egy ajtó nélküli helyiség, abban sorakoznak a szekrényeink. Hagyom, hadd válassza ki mindenki a magáét, nekem nem sürgős, nem tolakszom. Egy-két szekrény üresen marad a bejárat közelében, az egyiket kisajátítom. Holmijainkat ide rakjuk az előírásnak megfelelően. Mindennek megvan a helye. Az ingekkel sokat bajlódunk, ezeket egyforma szélességre kell összehajtogatni. Eközben derül ki, mire kell a lakat! Sokaknak nincs, nem tételezték fel, hogy ilyesmi is kell. Nálam hat darab rejtőzik... Három lakat szükséges: kettő a nagy szekrényre, a felső és az alsó részére, egy pedig a toalettszekrényre. Hagyok magamnak egy tartalékot, kettőt felajánlok eladásra. Pillanatok alatt elkel mindkét lakat többszörös áron... Egy hadaró Východniar veszi meg... Amikor elkészülök a szekrényem elrendezésével, lelakatolom az ajtókat, a kulcsokat ráfűzöm a karikára, zsebre vágom, s kifújom magamat. Naivan azt hiszem, ügyes voltam a bepakolással, hisz még mindenki pepecsel. Óriásit tévedek: itt eltérő logika alapján gondolkodik a katona... s ezt én civilként nehezen tudom megszokni. Hruška észrevesz, hozzám jön, utasít, nyissam ki a szekrényemet. Megteszem. Meg akar tán dicsérni az ügyességemért? Azt parancsolja - magázva! -, szedjem ki belőle a holmimat. Értetlenül végignézek rajta - jóval alacsonyabb nálam,
