Irodalmi Szemle, 2003

2003/5 - Dénes György versei (Baljós üzenet, Vállamra csúszik a kereszt, A kín hálójában, Nézek magamba, Hiába, A Mindenség jön velem, Szárnyat bont a köd, Elhervad szavad, mondd hogy nem reménytelen, Behunyt szívvel, Téli idill, Megkövül a csend, Füstös ég alatt, Csöpörög az eső, Sok az ember)

Dénes György versei

Mennyi levél sóhajt, csörög az ösvényen, egyetlenegy csillag, annyi sincs az égen.

Sok az ember

Össze akar ez a világ dőlni, recseg-ropog minden eresztéke.

Sok az ember? Felét meg kell ölni, akkor talán beköszönt a béke.

Sok az ember, s nincs egy nyugodt perce, szívében a gyűlölet kohója, nagyon el van már magával telve, görbe útját fennhéjázva rója.

Sok az ember? Több lesz napról napra, s ha már ember, fényre, kincsre vágyik, a világból nagyokat harapna, el is hiszi, mily komolyan játszik.

Játszik pénzzel, tűzzel, hatalommal, egyre mohóbb, gonoszabb a lelke, nincs rá oka, mégis bosszút forral, intő szóra dehogyis figyelne.

Sok az ember? Pusztítani kell hát! Háborúknak pokolgépe robban. Sajnálom az ártatlanok sorsát, vérük piros rózsa a homokban.