Irodalmi Szemle, 2003
2003/4 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Alabán Ferenc: Irodalmi kölcsönhatások világában (Z. Erdélyi Margit: Az irodalom és vetületei)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Alabán Ferenc Irodalmi kölcsönhatások világában (L. Erdélyi Margit: Az irodalom és vetületei) L. Erdélyi Margit szakmai sokoldalúságát bizonyítja legújabb könyve, mely az irodalom és a vele szerves összefüggésben és kölcsönhatásban levő területek kontextusában hoz figyelemre méltó eredményeket. A szerző eddigi kutatási témái közé tartozik az irodalomtudomány elméleti és pragmatikus kérdésköreinek elemzése, az interpretáció problematikája, a műnemek közül elsősorban a drámai alkotások vizsgálata, továbbá az irodalmi művek tanításának témája. Sokoldalúságát eddigi publikációi is hitelesen mutatják, melyek között a teoretikus művek (A groteszk vizsgálata, 1994) valamint a konkrét műelemzések (Örkény-drá mák elemzése, 1996; A groteszk relációi drámákban, Örkény-drámák interpretációja, 2002) mellett találunk névgyűjtést (Hontfüzesgyarmat személynevei, 1995) és a különböző ciklusú iskolákon történő tanítási-oktatási kérdéseket fejtegető, a szakmai-metodikai és szervezési ügyeket is tárgyaló értekezéseket (Iskolai gondolatok, 2000). Ez a sokrétűség nem véletlen, mivel a szerző eddigi pályájának különböző szakaszaiban különböző típusú és fokozatú iskolákban tanított, s jutott el az óvónőképzéstől, a tanító- és tanárképzésen át egészen a filológus-, fordítóképzésig. Ez a széles spektrumú szakmai érdeklődés tükröződik vissza fellépéseiben és egyéb, napi penzumokat teljesítő publikációiban is, a fokozatos szakmai elmélyülés és differenciálódás meggyőző bizonyítékaként. Szükséges megjegyeznünk, hogy a szerző publikációi számának gyarapodása összekapcsolódik a minőség, a szakszerűség és az igényesség szándékának egyre határozottabb kinyilvánításával, ami az egyéni pálya fokozatos emelkedését garantálja és teszi láthatóvá. Az irodalom és vetületei című kötet fejezetcímei fogalmakat sorakoztatnak fel és állítanak egymás mellé, viszonyokat fejeznek ki, az irodalom vetületeit jelzik. Az első nagyobb fejezet (Dráma - Színház) fogalompárja két különböző, de szervesen kapcsolódó művészet problémakörét és feltételezettségét jelzi. Ez a téma és a drámai művek elemzése L. Erdélyi Margit kedvelt kutatói programjában már évtizedek óta megtalálható, s nem véletlen, hogy ebben az esetben specifikus megközelítésekkel és elméletileg megalapozott konstatálá- sokkal teszi hitelessé elemzéseit és értelmezéseit. Tanulmányainak kiindulópontja szinte mindig a téma kapcsán aktuálissá váló sajátságot rajzol meg, így a Szentírás, Az ember tragédiája és a Pisti a vérzivatarban című művek közös jegyeinek és összekapcsolhatóságának vizsgálata (A misztikum valósága és a valóság misztikuma „Ádámjátékokban”) az intertextualitás (szövegköziség) kérdését veti fel, ami alapvetően az irodalom kontinuitását, a régi és az új viszonyulását biztosítja a szövegekben. A szerző összehasonlításai a Biblia, Madách Imre és Örkény István művének esetében a cselekvés (tett), az eszmeiség és a műfajiság körét érzik ki leghatározottabban. Részleteiben az Örkényi mű vizsgálata a legplasztikusabb, a további említett alkotások tárgyalása csak néhány részterületet érint. A tanulmány valójában lezáratlan
