Irodalmi Szemle, 2003
2003/3 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - L. Erdélyi Margit: Sajátos értékek a drámában 82 Szalay Adrienn: „Szeretném, ha Isten kicserélne minkeť 86 Demján Adalbert: Irodalmi és nyelvi interpretációk
Könyvről könyvre rákövetkező alkotások és „befogadási-értelmezési-kanonizációs folyamatok” tükrében is interpretálja. A tanulmány másik szála a lírában és prózában, a 60-as, 70-es években kezdődő, a 90-es években kiteljesedő és napjainkig tartó változásokat követi végig. Elénk tárja: hogyan váltak zsákutcává a korábban uralkodó irányzatok, és adták át helyüket az újaknak; milyen mozgások voltak a műfajok területén (át- és felértékelődések); hogy művészetesztétikai szemmel, milyen elemek megléte tesz értékessé egy irodalmi művet ma. Helyet kapott a kötetben N. Lőrincz Julianna Kontrasztív alakzatvizsgálat Petőfi-versekben és műfordításaikban című elődása is. Az irodalmi művek fordítási problémáit érintve és annak sokrétűségét illusztrálandó az előadószerző hozzászól az ekvivalencia kérdéséhez, és kifejti, hogy a fordításelmélet még a fogalom átfogó, általános, minden szövegre érvényes definíciójával is adós, és az is kétséges, hogy egy ilyen egyáltalán megalkotható. Petőfi Sándor A téli esték című verse komplex alakzatainak, majd ezen alakzatok Borisz Paszternák orosz műfordításában létrejött változatainak elemzésével a szerző arra a kérdésre keres választ, hogyan sikerül a fordítónak megalkotnia a forrásnyelvi szöveg kommunikatív megfelelőjét, s eközben a szemantikai síkkal összefüggésben álló képi szerkezetek — mint amilyenek a komplex stilisztikai alakzatok - milyen szükségszerű módosulásokon mennek keresztül. A szlovák és magyar mondatok kontrasztív vizsgálatával foglalkozik Alabán Mária írása. Azokra a nyelvi jelenségekre koncentrál, amelyek gondot okoznak a szlovák nyelv elsajátítása és elsajátíttatása folyamatában a szlovákiai általános iskolák alsó tagozatán. Az elemzés során a szerző a következő jelenségek kontrasztív vizsgálatát végzi el: egyszerű mondatok predikatív, mellérendelő és alárendelő szintagmái. A tanulmány külön értéke, hogy ismeretanyaga többéves tapasztalatokon nyugszik, s így nemcsak a problémák okait képes feltárni, de módszereket is javasol ezek megoldására. A nyelvészeti munkák sorába tartozik H. Varga Gyuláé és Zimányi Árpádé is. Előbbi a grammatikai szerepű prefixumokkal foglakozva, és ezeket számos eltérő típusba tartozó nyelvben vizsgálva választ keres arra, hogy: milyen nyelvtípusra jellemző ez a morfémafajta, és milyen szerepet töltenek be ezek a különböző nyelvekben. Zimányi a magyar nyelv megújuló latinizmusait veszi számba, amelyek angol közvetítéssel kerültek nyelvünkbe. Vizsgálja azt is, hogy ezek milyen alak- és jelentésváltozásokon mentek át, főképp a korábbi latin eredetű változataikhoz képest. Következtetésében igyekszik eloszlatni azt a vélekedést, miszerint a jelenség annak bizonyítéka lenne, hogy újraéled a klasszikus műveltség. A szerző ugyanis ezeket a megújuló latinizmusokat inkább „rejtett anglicizmusoknak” tartja. H. Varga Gyula szintén téves hiedelmeket igyekszik cáfolni. A tanulságokat összegezve kifejti: az agglutináló nyelvektől sem idegen a prefixáció, sőt vannak közöttük „dominánsan prefixáló nyelvek” is; hogy a prefixumok nemcsak szóképzés eszközei, hanem számos más nyelvi funkciót is képesek ellátni. Mikulás Kovác, a 20. század második felében alkotó szlovák költő, költészetének elemzése a témája Július Lomencík szlovák nyelvű tanulmányának. Az elemzés fő vonala a gondolkodói impressziók (myslitel’ské impresie) mentén halad, és megpróbálja feltárni azokat a főbb motívumokat,
