Irodalmi Szemle, 2003
2003/3 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - L. Erdélyi Margit: Sajátos értékek a drámában 82 Szalay Adrienn: „Szeretném, ha Isten kicserélne minkeť 86 Demján Adalbert: Irodalmi és nyelvi interpretációk
Könyvről könyvre L. Erdélyi Margit Sajátos értékek a drámában „Pulchritudo multiplexest.” (A szépség sokféle.) (Giordano Bruno) Sájter Laura: A magyar szecessziós dráma stílusa Az Erdélyi Tudományos Füzetek sorozatban jelent meg Sájter Laura könyve, amely legfőképpen a dráma iránt érdeklődőket szólítja fel olvasásra. A gondos, precíz feldolgozásban átnyújtott könyv az értők számára kifejezetten hasznosítható a szakmai együttgondolkodásban, mert a logikusan strukturált anyagban tudományos érvekkel és cáfolatokkal találkozunk. így van ez már a könyv bevezetőjében is, amikor a szerző kutatása célját és tárgyát vázolja, indokolva a két lényegi összetevő (dráma és szecesszió) összhangját, amelyet szemiotikái szempontú vizsgálatnak, tipologizálásnak vet alá. A további fejezeteket olvasva feltűnik az érdeklődő szakembernek az is, hogy a szerző fejtegetéseiben lelkiismeretesen ragaszkodik egyfajta összhang megőrzéséhez, amely a cél, a tárgy, az elmélet és a módszer arányosan rendezett kifejtését/alkalmazását kívánja megvalósítani. Ebből adódóan - mintegy vizsgadolgozati következetességgel - aprólékos indoklások, magyarázatok jelennek meg a dolgozat lapjain. Sájter Laura témaválasztása nem szokványos. Részint azért, mert csábító szakmai kihívásnak tekinthető, lévén hogy a szecesszió stílusirányzatáról egységesen elfogadott vélemények nincsenek; a szecesszió elvárásait leginkább lírában és epikában kultiválták alkotóink, ellentétben a drámai műnemmel, amelyben azok ritkább jelenségnek számítottak. Ebből következik, hogy az irodalomelméleti vizsgálatok zöme a novellákra, versekre koncentrálódott leginkább. Sájter könyve úttörőmunkának is tekinthető, hiszen a szecessziós dráma vizsgálata, ahogy a dráma vizsgálata általában véve - mint mondtuk - eléggé elkerülte a kutatók figyelmét. Már a könyv első részében találkozunk a szerző részletező elméleti felvezetésével, amely egyben igényes felkészülését demonstrálja; A szövegtani - dráma-szemiotikai elméleti alapozás indoklását az 1970-es, 80-as évek nem egy szakemberének tanulmányára, kötetére hivatkozva indítja. Rész- és véglegesnek tűnő következtetések alapján igyekszik egy ún. ideális konstruktum hozzávetőlegességeiben elemezni a műalkotási korpuszokat (a választott drámai műveket), mégpedig gondosan rendezett hangsúlyokat adva a szecessziós szakirodalomnak, a drámaelméleti kutatások vonatkozó
