Irodalmi Szemle, 2003
2003/3 - Tóth Ivett: Kísérletek (Életből életbe, Az óriáspapagáj, Angyal, Fa vagyok — próza), Múzsa (vers)
Tóth Ivett Fa vagyok Száz ágat tart vén törzsem, ezer levelet táplálnak gyökereim. Belőlem nőnek, szívják testem nedvét. Kiszáradok néha, mégis itatom kérő gyermekeim. Téphet a szél kegyetlen karja, velük hajlok, de nem engedem el őket. Égethet a nap gyilkos sugara is, éjszaka könnyeimmel élesztem újra ájult rügyeim. A fájdalom bennem marad, törzsem ráncosodik az idő teltével. Mégsem halok meg, hiszen az életem egy küldetés. Hiszen én fa vagyok... Múzsa... Szembejösz velem néha az utcán. Tekintetünk éhes és vad. Nézzük egymást, körbejárva képzeletben A másik testét. Mint ahogy áldozatát kerülgeti lassan, De halált jóslóan a ragadozó. Nem vagyok a prédád, szemem tüzel, s te látod, Hogy nem leszek a zsákmányod. Számodra mindössze egy pillanat vagyok. Egy vad, képzeletben megtörtént egyesülés. Maradok csupán vágy, esetleg be nem teljesült, Gondolatokat gerjesztő kép. Vagy ha költő vagy, művész, festő, Netán ember is, nem csak férfi, Akkor a múzsád leszek és megénekled, Milyen szép volt, ahogy elhaladtam melletted... * Tóth Ivett, 23 éves, banktisztviselő
