Irodalmi Szemle, 2003

2003/3 - Maros András: Üldözés, erőszak, fegyver, szerelem (akciónovella)

Maros András

motyogta, és a vállát vonogatta. Örömmámoros mosoly metszette vékonyka arcát.

Tamás tenyerével a műszerfalról söprögette a port, gondolatai a csúnya euro és a szép Anke képei között cikáztak. Tekintete egyszer csak a kilométer-szám- lálóra siklott. Bosszúság fogta el, amiért autójában a korához képest túl sok kilométer van már. Nem tudta biztosan, de úgy rémlett neki, valaki egyszer azt mondta: amikor az ember tolat, akkor a kilométer-számláló visszafelé pörög. „Olyan négy-ötezer kilométert tolatok, és eladom” — tervezgetett, amikor kocsija ablakán kopogtattak.

— Jó napot, uram! — köszöntötte Tamást a benzinkutas-statiszta.

— Áh, maga az? — kerekedett ki Tamás szeme. — Maga az a színész a sorozatból, igaz? Jó napot kívánok.

— Én vagyok, igen — mondta a jól fésült benzinkutas hatalmas, eufórikus sóhajtás közepette. — És engedje meg, hogy... Tudja, milyen régóta követem magát? Engedje meg, hogy... hogy átnyújtsak — nyitotta ki személyi igazolványát, és lapozgatott —, hogy átnyújtsak... átnyújtsak, átnyújtsaaaaak...

— Mit, uram?

— Egy pillanat, úgy látszik, kicsúszott, és a kocsimban van — szegezte felfelé mutatóujját a kutas, és gyors léptekkel elindult a saját autója irányába.

— Maradjon itt, ne menjen sehová — kiáltotta még vissza, mielőtt teljes erőből futni kezdett. Ezen a napon immáron másodszor fut maximális sebességgel — valaki kedvéért, akinek még a nevét sem tudja.

— Azonnal álljon meg vagy lövök — kiáltott egy határőr, és ezt még hangosabban elismételte német nyelven.

A jól fésült benzinkutas vigyázzba vágta magát, karját magastartásba lendítette. „Igen, eddig túl jól ment ma minden, most kezdődik a rossz rész”, gondolta, nem mert megfordulni. Eddig a napig még soha semmi dolga nem volt semmilyen hatósággal. Tamás oldalsó visszapillantó-tükrében értetlenül és némi félelemmel bámulta az eseményeket. „Mit akar ez nekem hozni, te jó isten?!”, mormolta magában, neki sem akadt még dolga a hatóságokkal. Azon morfondírozott, hogy talán jobb lenne most azonnal, szépen, lassan kiállni a sorból, feltűnésmentesen megfordulni, és normális tempóban elindulni vissza, Budapestre.